Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Tugya Beáta: Késő Árpád-kori állatcsontleletek Kiskunfélegyháza, Amler-bánya lelőhelyről
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 Érdekesebb és a leletanyag legizgalmasabb lelete egy szórványként előkerült lócsont, amelyet csontüllőként használtak. A lelet egy kifejlett ló jobb oldali sípcsontjának a distalis epiphysise és a diaphysis jelentős része. Hossza: 214 mm (2. kép 1-3.). A csont végén a törésfelületek nem frissek, vagy használat során törhetett el, vagy már eleve törött csontot vontak használatba. A csontüllőket a sarló fogazásakor, illetve a kicsorbult sarló fogainak helyrekalapálásakor használták, támaszként szolgáltak, többnyire fa bakon, fémből készült üllő helyett. A vasból készült üllő drága, az állatcsontok pedig az Árpád-korban könnyen elérhetők és tartósabbak, mint a fából készült üllők, amelyektől keményebbek és rugalmasabbak is.18 Legalkalmasabbak a nagytestű állatok, szarvasmarha és ló hosszúcsontjai, illetve a nagy felületű, de lapos csontok, mint például az állkapcsok, lapockák, medencék. A sarló fogai jellegzetes lenyomatot hagynak a csonton: apró, háromszög alakú benyomódások sorai figyelhetők meg. A használandó üllőfelület megújítható - csiszolással a korábbi kalapálások nyomai eltávolíthatók, ezáltal új, sima felület keletkezik. Hosszúcsont esetén nem ritka, hogy a csontfal teljesen elvékonyodik, esetleg be is szakad, ami azt jelenti, több alkalommal megújították a munkafelületet. A kiskunfélegyházi csontüllő több oldalán is láthatók a sarló fogainak a nyomai. Az elülső (dorsalis) oldal laterális és mediális oldalán, valamint a csont hátulsó (plantaris) részén is fognyomok vannak. A mediális és a hátulsó oldalon a felület megújítása is látható (2. kép 2., 3., 5.). A csontüllők információkat hordoznak az állattartásról, csontmegmunkálásról, de bizonyítékai annak, hogy a településen kovácsműhely is működött, ahol a fémeszközöket karbantartották, utalnak továbbá a gabonatermesztésre is. Csontüllők már a görög és római kortól ismertek, de Magyarországon eddig csak középkoriak kerültek elő. Dacia provinciában római kori csontüllőt is találtak,19 ezért nem kizárt, hogy Pannóniában is ismerték ezt a tárgytípust. Az eddigi magyarországi tárgyakat legutóbb Gál és szerzőtársai foglalták össze.20 Csontüllők kerültek elő Cegléd- Fertály-földek II. lelőhelyről, Budapest 3. kerület Fé18 GÁL etal. 2010,118. 19 GÁL etal. 2010,118. 20 GÁL etal. 2010,118-126. nyes-, Perc- és Mókus utca lelőhelyről, Hajdúnánás- Fürjhalom lelőhelyről, az Árpád-kori Kolon falu területéről. Az üllők mennyisége eltérő, számuk 1-41 közé tehető, vegyesen szarvasmarha és ló csontokat használtak fel. Az eddigi egyetlen publikált későbbi, 16. századi csontüllő Baj-Öreg-Kovács-hegy lelőhelyről került elő.21 Közöletlen Árpád-kori leleteket más lelőhelyekről is ismerünk: két orosházi lelőhelyről, valamint a Tolna megyei Bátaszék-Körtvélyes-dűlő lelőhelyről. Orosháza-Fasor lelőhelyen 1, Orosháza 10. lelőhelyen pedig 4 csontüllőt sikerült azonosítani, ló és szarvasmarha csontokat használtak fel.22 Bátaszék- Körtvélyes-dűlő lelőhelyen a 9 csontüllő többsége laposcsontból készült (állkapocs, medence), közel fele-fele a ló és marhacsontok aránya.23 Több esetben a felület megújítása is megfigyelhető volt. Értékelés, összefoglalás Kiskunfélegyháza-Amler-bánya 12-13. századi lelőhelyén-jóllehet acsontmennyiségviszonylagkevés-afajok gyakorisági sorrendje (szarvasmarha-ló-kiskérődzők- házisertés-kutya-baromfik) eltér a megszokottól. A Kárpát-medence Árpád-kori lelőhelyeinek (3. ábra) többségén a leggyakoribb faj a szarvasmarha, amit a kis- kérődzők és/vagy a sertések követnek, majd pedig a ló: pl. Mende-Leányvár24, Esztergom-Szentgyörgymező25, Hanta26, Mosonszentmiklós-Gyepföld-dűlő27, Szabolcs ispánsági székhely28, Endrőd 170. lelőhelyeken.29 A váci vár XI-XII. századi rétegéből a lócsontok hiányoztak; a sorrend: kiskérődzők-szarvasmarha-sertés-baromfik.30 Murga-Schanz földvár 13. századi anyagában szintén nem a szarvasmarha a leggyakoribb faj, hanem a sertés, amit a marha, kiskérődző és baromficsontok követnek, lócsontok nem kerültek elő.31 Az Árpád-kori Kolon falu egyik kútjából nagy mennyiségű állatcsontlelet 21 BARTOSIEWICZ 2010, 338. 22 TUGYA kézirat B 23 TUGYA 2011,17-18,20. táblázat 24 BÖKÖNYI 1981,252., 2. táblázat 25 VÖRÖS 1989,53., 1. táblázat 26 VÖRÖS 1996,320., 1. táblázat 27 KÖRÖSI 2001. 28 VÖRÖS 1990,166,1. táblázat 29 BARTOSIEWICZ-CHOYKE 2011, 313. 30 BARTOSIEWICZ 1994,205-206. 31 GÁL 2004,251., 1. ábra 390
