Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Szónoky Miklós: Kőzettani vélemény a Kiskunfélegyháza, Amler-bánya mintaegyüttesről
SZÓNOKY MIKLÓS: KŐZETTANI VÉLEMÉNY A KISKUNFÉLEGYHÁZA, AMLER-BÁNYA MINTAEGYÜTTESRŐL SZÓNOKY MIKLÓS Kőzettani vélemény a Kiskunfélegyháza, Amler-bánya mintaegyiittesről A kőzetmintákat binokuláris mikroszkóppal vizsgáltam, 9x,15x,30x-os nagyítással. A darabokon volt friss törési felület, így ahol kellett 1:20-os sósavas CaCo3 meghatározást végeztem a felületen. Amikor a vörös homokkő előzetes vizsgálatát elvégeztem, feltűnt az analógiák alapján, hogy a kőzet mecseki és hogy a Ja- kab-hegy déli lábánál levő összletből származhat, ahol az ilyen kifejlődésű felső-permi rétegek előbukkannak. Ezért - mivel a hajdani urán tartalmú összlet fedője itt volt nyomozható korábban - a mintákat EMG NF 1005 Nukleáris hordozható GAMMA spektrométerrel is megvizsgáltuk, eredménnyel. A minták vizsgálatát dr. Bozsó Gábor adjunktus végezte, az SZTE TTIK Ásvány-Kőzettani és Geokémiai Tanszéke laboratóriumában. Mivel a binokuláris vizsgálatok jól azonosítható eredményeket nyújtottak, a mintákat nem kellett roncsolni, vékony csiszolatok készítésétől eltekintettünk. Duna-Tisza közi holocén „réti mészkő, darázskő” A kőzet a fenti ismert néprajzi eredetű elnevezések mellett geológiailag tavi dolomitos mészkőnek minősül. Ezek a minták a közeli környék semlyékeiben, laposaiban keletkeztek és itt is termelték ki őket. Anyaguk típusosán a legjobb, kemény, ellenálló padokból származik. Tűz- és fagyálló a magas dolomit tartalma miatt. A legkiválóbb minőségű, szürke, enyhén limonit-foltos, gázpórusos és a hajdani elpusztult csillárkafélék gyökerei és szárrészei utáni üregeket tartalmazó dolomitos mészkő 0,2-0,6 m vastag padokban fordult elő. Megtalálásához, bányászatához nagy tapasztalat kellett, hiszen a legtöbb helyen víz, futóhomok illetve mésziszap fedte le. Ezt a felszín közeli kőzetet már a népvándorlás idején élő népek, majd a magyarság s a betelepített kunok is használták építményeik esetén (sírfalazás, áldozó kő, nehezék, tűzhely, kemence, kút falazás, épületek alapja majd templomok és kolostorok falazó anyaga). A Duna-Tisza közén az évszázadok óta használt építőkövet tudjuk, hogy már az Árpád kortól kezdődően kváder kőnek is megmunkálták (1-2. kép).1 Ez a karbonátos kiválás a holocén mogyoró szakasz végén és a 1 JUHÁSZ 1982; SZÓNOKY 2002; TÁLASI 1977. tölgy szakasz első felében halmozódott fel kb. 5-6000 évvel ezelőtt.2 Az itteni minták is a Kiskunság déli részéből valók, igen jó minőségűek, anyagösszetételükben jóformán nincs semmi eltérés. Mindegyikben fellelhető a néhány milliméteres nagyságú egykori vízi csigák lenyomata illetve héj töredéke. A minták anyagának felületén semminemű megmunkálást nem találtam, viszont határozott égésnyom észlelhető a következő két mintán: 30. obj. (ltsz. 2009.8.117.) és a 13. obj. (ltsz. 2009.8.67.) mintáiban. A 104. obj. (ltsz. 2005.8.169.) kőtöredékeit is talán érhette gyengébb átégés. Homokkőből készült fenőkő vagy csiszolókő (Kiskunfélegyháza, Amler-bánya 2. ház délkeleti negyed, ltsz. 2005.2.8.) A két kőzettöredék jó minőségű, kovás kötőanyagú, tömör, rétegzetlen, jól osztályozott apró szemű homokkő, melyben ősmaradvány nem látható. A nagyobb darab világosszürke a fellikazott csiszolókorong (?) darabja gyengén halvány vörös színezetű. Mindkettő csillámos, azonos szemnagyságú kőzet, de két különböző helyről származik. A csiszolókorong anyaga elsőrangú, míg a másik könnyebben kopott, kevésbé ellenálló, minimális CaCo3 tartalma mindkettőnek van. Származási, bányászati helyük nem megállapítható, ugyanis az ilyen típusú, csiszolásra, élezésre alkalmas homokkövek a Kárpát-medence geológiailag fiatalabb középhegységeinek oligocén, miocén rétegsoraiban, rengeteg helyen előfordulhatnak. A fellikazott csiszolókorong anyaga, szemcseösszetétele, enyhén vöröses színezete alapján a Budai hegységi (Üröm környéki) oligocén hárshegyi homokkő finomabb kifejlődésű padjaira emlékeztet. Ezt a kovás kötőanyagú kőzetet ugyanis ősidők óta bányászták malomkő, őrlőkő gyanánt is. Nyilvánvalóan csiszolásra is kiválóan alkalmas lehetett. Ezt a darabot én csiszolókorongnak vélem a közepén látható fellikazás okán. Külső felületén V-bemetszésű koptató élezések nyomát látom. A másik darab felületén bemélyedő koptatási nyom van, egyik oldala síkban megmunkált. 2 MOLNÁR-SZÓNOKY-KOVÁCS 1981. 381
