Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Szónoky Miklós: Kőzettani vélemény a Kiskunfélegyháza, Amler-bánya mintaegyüttesről
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 Kerámiák 1. : Kiskunfélegyháza, Amler-bánya 6. árok (ltsz. 2005.2.250.): a kerámia (üst?) töredék soványító anyaga alig koptatott apró szemű, uralkodóan fehér kvarc alapú homok. Egy helyen milliméteres nagyságrendű szemcse is látható. Ez a soványtó anyag koptatottsága alapján folyóvízből vagy patakból eredhet. A kerámia agyag alapanyagának származási helyét csak műszeres vizsgálattal lehetne meghatározni esetleg. 2. : Kiskunfélegyháza 135. lh. 1. árok (ltsz. 2006.4.7.) : a tapasztás vastagsága 4 cm, két ellentétes oldala lesimított. Belsejében 3-5 mm hosszú, 2-3 mm átmérőjű növényi szárak (vessző?) lenyomata látható. A felületen mésziszapból álló bevonat (habarcs?) van. Nyersanyagának valószínűsíthető lelőhelye csak műszeres elemzéssel volna talán kideríthető. Mecseki, cserkúti típusú, felső permi vörös homokkőből készült őrlőkő darabok A minták mindegyike e rendkívül jellegzetes és érdekes kőzetanyagból készült. Ez a kőzettípus jellegzetes lilás-vörös vagy vörös színű, uralkodóan közepes szemnagyságú, szórtan apró kavicsos homokkő, pados rétegzettségű volt, így a települési viszonyai miatt kedvelt és jól bányászható anyagnak minősült.3 A Jakab-hegy környékén a perm és a triász rétegek enyhe boltozatot formálnak. Az antiklinális (boltozat) déli szárnyáról a triász kőzetek egy része lepusztult, így a hegy déli lábánál - a Babás szerkövek alatt - Kővágószőlős és Cserkút községek határában felszínre bukkan a geológiai értelemben vett felső permi „Cserkúti Vörös Homokkő Tagozatnak” elnevezett összlet. Ez az anyag kiválóan bányászható, jól fejthető és megmunkálható. Rétegzettsége miatt még hasítani is alig kellett, kovás alapanyaga miatt a megmunkálása bár nem volt könnyű, de időtálló termékeket hoztak létre belőle. A hegylábi kifejlődése miatt ideális volt a szállíthatósága is. Tudjuk, hogy már a kelták és a rómaiak is iparszerűen termelték a magyar középkor intenzív bányászata előtt. Az itteni ősi bányák, fejtők ma már elenyésztek, betemetődhettek. A még megtalálható egyik bánya Cserkút falutól délre néhány száz méterre ma is megvan, ma már védett geológiai különlegesség. A hajdani bányák félkör alakban helyezkedtek el Cserkút és Kővágószőlős falvak határában. A 3. képen ez 3 BÉRCZI - JÁMBOR 1998. a képződmény „Cserkúti Vöröshomokkő tagozat,, képződményeként szerepel. Mivel az urántartalmú rétegek e felszíni kibúvások alatt már megjelentek, így sok esetben az elmúlt századokban az emberek pincéiket, ásott kútjaikat, ház alapjaikat tudtukon kívül az enyhén sugárzó legfelső rétegekből vágták ki, illetve azt termelték ki.4 Ismertem ennek az irodalmát, így feltételeztem, hogy talán lesz olyan minta, amely ilyen tulajdonsággal rendelkezik. A minták közül egy minimális, de mérhető radioaktivitást mutat.5 A vizsgált őrlőkődarabok egytől egyig a Cserkúti tagozat homokkövének jellegzetességeit viselik. Az apró és durva szemű lilás-vörös és vörös homokkő közepesen osztályozott, a szemcsék élesek, sarkosak, a fő alkotóelem kvarc, mely 40-70% részarányú, a magmás és metamorf elegyrész alárendelt. A földpát mennyisége 15-30 % között változik, csillám is előfordul, leginkább muszkovit. A homokkőben lévő szórtan elhelyezkedő kavicsok anyaga: riolit, kvarcit, írásgránit stb. A kőzet jellemzője még a padosság, ez kiváló bányászati tulajdonság. Egykoron folyóvízi meder környezetben rakódott le az üledék, ezzel magyarázható az, hogy a homokkőben szórtan kavicsok jelennek meg és néha konglomerátum (kavicskő) rétegek is tagolják az összletet. Az őrlőkövek a fenti homokkőből készültek egy kivétellel, mert Kiskunfélegyháza 135. lh. egyik nagyobb méretű őrlőköve 6 cm vastag durva homokkő kötőanyagú, apró szemű konglomerátumból készült.6 Ennek jól koptatott kavicsai 0,5-2,5 cm átmérőjűek. Igen tömör, kemény kőzet, de a szemcseméretek alapján ez őrlésre bizony kevésbé volt alkalmas, bizonyára darálásra alkalmazhatták. Az őrlőkövek megmunkálása Az egykori őrlőköveket szépen hasították vagy az eredeti rétegzettséget is kihasználva 3-5 cm vastag korongokat, lapokat készítettek. Ezeknek még ilyen vastagság mellett is volt tartásuk, nem törtek el könnyen, hiszen a kovás kötőanyag jó merevséget adott. A konglomerátumból készült szép darálókő viszont természetesen vastagabb kellett, hogy legyen. A hajdani megmunkálás gondos lehetett, a kopott felületek és peremek nem őriztek meg semmit az egykori „kővágók” munkájából. 4 FÜLÖP 1994. 5 63. obj. (ltsz. 2005.2.288.) 6 Ltsz. 2006.2.133. 382
