Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)

Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából

GALLINA - GULYÁS - MOLNÁR: KÉSŐ ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSRÉSZLET KISKUNFÉLEGYHÁZA, AMLER-BÁNYÁBÓL

64. gödörből (24. kép 1.) került elő egy, a belső oldalán lépcsőzetes kialakítású töredék.177

2. Megvastagodó, általában lekerekített vagy egy-két esetben a tetején vízszintesen levágott, oldalán lekerekített peremtípus (pl.: 12. kép 2, 4, 9; 13. kép 2, 4). Általában megfigyelhető volt, hogy a függesztőfüleket úgy alakították ki, hogy a peremrész belső részét kettős félkörívben szélesítették meg. Ez a típus is gyakran fordult elő a leletanyagban. Néhány darabnál megfigyelhető volt a peremrész külső oldalán a már említett horonydíszítés (15. kép 4; 16. kép 9).178 A 33. (21. kép 5), a 34. (23. kép 2.) és az 52. gödrökből (23. kép 6.) alig megvastagodó peremű bográcstöredékek kerültek felszínre.

3. Az edény külső íve felé megvastagodó, tetején vízszintesen levágott és oldalán lekerekített vagy a tetején lekerekített és az oldalán függőlegesen levágott vagy szögletes átmetszetű típus, amely a felfüggesztésre szolgáló lyukaknál ívelten befelé megvastagodott (pl.:

16. kép 2, 4; 21. kép 7; 23. kép 5). Az ehhez hasonlító peremek kisalföldi használatát Takács Miklós a 12. század végéig valószínűsítette.179 Ennél a típusnál is azt tapasztaltuk, hogy a perem külső oldalát több alkalommal díszítették horonnyal.

4. Az edény belső síkja felé jelentősen, a külső íve felé alig megvastagodó peremtípus, amely a tetején vízszintesen levágott, oldalán lekerekített vagy szögletes átmetszetű vagy a tetején és a külső oldalán egyenesen levágott, belső oldalán lekerekített. E típus sajátossága az, hogy a peremrész a felfüggesztő lyukaknál nem vastagodik meg (pl.: 12. kép 8; 14. kép 10; 16. kép 6;

17. kép 2; 24. kép 13). Takács Miklós hangsúlyozottan csak a Kisalföldre szánt kronológiájában az ezekhez leginkább hasonlító, kifelé kicsit jobban vastagodó,

177 Hasonlót Kajárpéc-Pokolfadomb 12-13. századi településéről közöltek (TAKÁCS 1993a, 212., 9. ábra 12).

178 Többek között Doboz-Hajdúirtás 10. századtól keltezett (TAKÁCS 1986, 45. t. 3,49. t. 1-3, 56. t. 1-2, kát. 101, 108-110, 124-125), Örménykút 54. lh. (TAKÁCS 1986,77. t. 2, kát. 106), Csongrád-Felgyő 10. századi (TAKÁCS 1986,72. t. 1, kát. 160), Ópusztaszer 11-12. század fordulójára datált (TAKÁCS 1986, 71. t. 1-3, kát. 157-159), Kardoskút-Hatablak 12. század eleje és a 13. század eleje közé keltezett (MÉRI 1964, 9. t. 3; TAKÁCS 1986,70.1.1,73. t, kát. 155,163), Kengyel-Halastó (TAKÁCS 1986, 63. t. 2, 76. t. 1, kát. 141,168), Pártos 12-13. századi (MUNTEANU 1982, 115, IV/1; TAKÁCS 1986,77. t. 2, kát. 171), Tiszaug-Kisérpart 13. század első felére datált (TAKÁCS 1986, 76. t. 1, kát. 168), Kecskemét-Árvaház

13. századi (SZABÓ 1929,2. ábra; SZABÓ 1938,14. ábra 2; TAKÁCS 1986, 68. t. 1, kát. 151) stb. településekről kerültek napvilágra hasonló példányok.

179 TAKÁCS 1993b, 478.

profiláltabb peremeket a kései időszakra, (1200) 1250- 1350 (1400) közé helyezte.180

5. Az edény külső síkja felé jelentősen, a belső íve felé alig megvastagodó peremtípus, amely vagy lekerekített vagy a tetején vízszintesen levágott, oldalán lekerekített. A függesztőfülek kialakításakor a perem belső szélét kettős félkörívben szélesítették ki. Ez a típus alacsony számban fordult elő (12. kép 1; 24. kép 2).

A szűkebb keltezésre alkalmasabbnak tűnő peremtípusok kapcsán a párhuzamként felsorolt cserépbográcsok többsége a 12. és a 13. századra való datálást valószínűsít. Fentebb említettük, hogy szinte általánosnak mondható a perem külső oldalának a sekély, keskenyebb vagy szélesebb horonnyal történő díszítése. A 6. épület anyagában egy olyan peremtöredék volt, melynek külső oldalát bevagdalásokkal díszítették. Az oldaltöredékek döntő része azonban díszítetlen volt. Egy-két esetben figyeltünk meg közvetlen a perem alatti részeken díszítést. A 8. házból, illetve a kemence sütőfelülete alól került elő egy-egy bekarcolt hullámvonaldíszes töredék, melyek egy bográcshoz tartoztak (14. kép 8; 15. kép 2). Széles fejű eszközzel bekarcolt hullámvonaldíszes oldaltöredékek a 12. házból és 124. gödörből is ismertek (25. kép 8, 10). Az 52. gödörből egy olyan töredék látott napvilágot, ahol a perem alatt közvetlenül egy vízszintesen bekarcolt vonaldíszítés futott. A 42. gödörből felszínre került oldaltöredéken két sorba beszurkált díszítést figyeltünk meg (25. kép 9). A 7. épület kemencéjének sütőfelülete alatt egy, két sorba körömbecsip- kedéssel díszített oldaltöredék feküdt (25. kép 7).

Öt töredéken figyeltünk meg vörös földfestéket. A 8. házban, a 34., a 42. és a 141. gödörben egy-egy peremtöredék külső vagy belső oldalán, a 87. gödörből előkerült oldaltöredék külső oldalán volt festékma180 TAKÁCS 1993b, 478. Hasonló bográcsperemek Ópusztaszer 11-12. század fordulója utánra keltezett (TAKÁCS 1986, 26. t., kát. 57), Csátalja-Vágotthegy 11. század vége és a 13. század eleje közé datált (Cs. SÓS - PARÁDI 1971, 129, 9. ábra 18; TAKÁCS 1986, 21. t„ kát. 46), Kiskőrös - Cebepuszta (HÖLLRIGL 1933, 188.; TAKÁCS 1986, 24. t. 2, kát. 53), Koroncó-Négyfai dűlő (TAKÁCS 1986, 18. t, kát. 39), Arany- egyháza (Szabadszállás) (TAKÁCS 1986, 26. t. 3, kát. 58), Dunaújváros- Öreghegy (BÓNA 1973, 15., 2. t. 34., 3. t; TAKÁCS 1986, 22. t. 1-2, 26. t, kát. 47-48, 56), Lébény-Kaszásdomb 12-13. századi (TAKÁCS 1993b, 473), Kajárpéc-Pokolfadomb 12-13. század fordulója és a 13. század első harmada közé keltezett (TAKÁCS 1993a, 213, 10. kép 2-3), Kecskemét- Árvaház 13. század első felére datált (SZABÓ 1929, 82., 15, 1; SZABÓ 1938,14.; TAKÁCS 1986,22. t. 3, kát. 49), Budapest-Hadtörténeti Múzeum udvara 1250-es évekre datált (BENCZE 1992,135-137., 140., 1-3. kép, . 5. kép 1,8. kép 3,5), Győr-Ógabonatér 13. századi (TAKÁCS 1993b, 475.) stb. településén kerültek napvilágra.

317