Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában - Gallina Zsolt–Gulyás Gyöngyi–Molnár István: Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 a: körte alaprajzú, cseréppel kirakott sütőfelülettel (7. épület, 4. kép 5), b: körte alaprajzú, talapzattal (8. ház 2. periódus), c: lekerekített sarkú, négyzet alaprajzú, talapzattal (2., 6. ház), d: lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú, függőleges fallal, padkával és agyagbéllettel (3. ház). 2. Falba vájt kemence: patkó alakú (8. ház 1. periódus) 3. Felül is nyitott, tagolt kemence: meghagyott agyagtömbbe vájt, négyszög alaprajzú (10. ház). 4. Kőkemence: padlóba mélyített gödörben épített, négyszög alaprajzú (13. ház). 5. Tüzelőgödör (1., 5., 8. ház). A kemencék többnyire „tapasztottak” voltak.31 Általában a K-i sarokban, a házon belül helyezkedtek el (2., 8. alsó., 10., 13). Egy-egy esetben a kemencéket a ház síkjából kiugorva, a K-i sarokban (8. felső), valamint a házon belül az É-i (3.) és Ny-DNy-i sarokban (6.) tártuk fel. Egy részüket a bejárat mellett építették meg (8. ház 1-2. periódus, 10.), más részük feltehetően a bejárattal szemben helyezkedett el (2., 6., 13). A településen igen sokféle tüzelőberendezés került napvilágra. Együtt vagy közel együtt létezett a falba vájt, a meghagyott agyagtömbbe vájt és a sarokban megépített kerek, illetve négyszögletes agyagkemence, a kőkemence, valamint a tüzelőgödör (1-5. típus). Úgy véljük, hogy ez is cáfolja azokat a nézeteket, amelyek a különböző típusú kemencék szigorú időbeli egymás- utániságát próbálják bizonyítani.32 Ugyanakkor, mint arra Takács Miklós is rámutatott, a falba vájt kemence használata a talaj milyenségétől is függött.33 Az Amler- bányához hasonlóan Takács Miklós több lelőhelyen figyelte meg a veremházak tüzelőberendezéseinek módozataiban mutatkozó formai gazdagságot egy településen belül.34 A változatosság oka az esetleges időbeli eltérések mellett valószínűleg, az épületek szerkezetének és funkciójának különbözőségében rejlik. A feltárt 14 épület közül mindösszesen 9 épületben bontottunk ki tüzelőberendezést. Egyedül a 8. ház31 A szaknyelv a kemence alját tapasztásnak nevezi, valójában nem lehet tartósan lesározni, mert feltöredezik. A néprajzi gyakorlat szerint a földnedves agyagot keményre döngölik (SABjÁN 1988,45.). 32 Balassa M. Iván szerint ugyanis a falba vájt kemence a fejlődés későbbi szakaszát jelenti, mint a sarokban megépített, a 8. ház esetében azonban ez fordított sorrendben volt használatban. (BALASSA 1985,146-147.). 33 TAKÁCS 1993,21. 34 TAKÁCS 2001, 31.; UŐ. 2006, 40-43. ban figyeltünk meg egy tüzelőgödröt és két kemencét (5. kép 1). A kerekded alakú, égett falú tüzelőgödör a ház D-i részében volt kialakítva, míg a korábban használt patkó alaprajzú kemencét a ház ÉK-i sarkába vájták. A valószínűleg beomlott kemence előtt, attól Ny- ra egy újabb kemencét építettek egy 25-30 cm magas talapzatra. A két kemence kibontásakor felvetődött a feltáró régészekben az a lehetőség is, hogy szuperpozícióról lehet szó, vagyis egy korábban használt külső kemencére ásták a 8. házat. Az itt kibontott két kemence azonban nem egyedülálló, több Árpád-kori lelőhelyen is megfigyelték már azt, hogy a korábban épített és beomlott kemence helyett, a ház ugyanazon részébe egy újat építettek. Ilyen - két kemencés - házakat tártak fel többek között Gyál 10. lelőhelyen, Salgótarján- Márkházpuszta II. és Makó, Igási úti lelőhelyen is.35 A Kiskunfélegyháza-belsőgalambosi feltárás során a feltáró régész megfigyelte, hogy a 48. házban a korábbi kemencével szemközti, átlós sarokba egy új kemencét építettek.36 Két kemencés ház került elő a szomszédos Kiskunfélegyháza-Haleszről is,37 azonban ebben az esetben a kemencék elhelyezkedése alapján úgy tűnik, hogy a korábban házakként működő objektumokat elhagyásuk után külső kemenceként használták. A kemencék mérete igen változó volt. A 2. házban 85 x 90 cm, az 5. épületben 80 x 85 cm, a 6. házban 75 x 80 cm, a 7. épületben egy 110 cm, a 8. házban egy 120 és egy 102 x 132 cm, a 10. házban egy 88 x 102 cm, a 13. házban 80 x 90 cm átmérőjű kemencét dokumentáltunk. A kemencék sütőfelülete minden esetben 1-1,5 cm vastagon átégett volt, mely alól csak a 10. ház tüzelőberendezése képezett kivételt. Itt a keményre átégett platni helyett csak egy szürkésfeketére kiégett réteget figyeltünk meg. Egyedül a 7. épület és a 8. ház korábbi kemencéjének a sütőfelülete alatt volt kerámiaréteg (4. kép 5; 5. kép 3). A 7. épület kemencéjének a tapasztása alatt egymástól távolabb, viszonylag ritkásan helyezték el az edénytöredékeket, melyek közül a nagyobb méretű darabokat a kemence belső széléhez (K-i részéhez) rakták. Az edénytöredékekből egy bográcsot és egy, a vállán körömbecsipkedéssel díszített fazekat lehetett összeragasztani. A 8. ház korábbi kemencéjének a sütő35 SIMONYI 2003a, 359., 14. kép; FARKAS 2005, 272.; GULYÁS 2012, 46-47., 3. kép 1,4. kép 1-3, 5. kép 1-2. 36 V. SZÉKELY 1997, 82. 37 SOMOGYVÁRI 2001, 456-457,11-12. kép. 302
