Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Bacskai István: Műszeres leletfelderítés Solt–Tételhegyen
BÁCSKÁI ISTVÁN: MŰSZERES LELETFELDERlTÉS SOLT-TÉTELHEGYEN területi nagyságát. Ha mindez több rétegben történik, akkor ezeket a számokat meg kell szoroznunk az eltá- volítandó rétegek számával. Egyméteres humuszvastagságnál ez minimum három, maximum négy rétegben történik. Gondoljuk meg, egy intenzív lelőhelyen hány lelet megmentését jelentheti ez?! Nem beszélve arról, hogy az így előkerült tárgyak minden bizonynyal objektumhoz lesznek köthetőek. Hogyan kellene mindennek a napi gyakorlatban megvalósulnia? A kézi fémkereső készülék technikai paramétereit alapul véve9 mintegy 25-30 centiméteres rétegenként kellene eltávolítani a humuszt. Ne tévesszük össze azonban a talajvédelmi törvényben előírt magas szervesanyag tartalommal bíró úgynevezett gyökérzóna eltávolítását a réteges humuszolással. Ebben az esetben ténylegesen mintegy 30 centiméteres réteget távolítunk el. Ez máris nagy segítséget jelent kutatásunk során, hiszen ebben a rétegben előforduló régészeti leletek mellett jelentősebb számban találhatóak nem kívánatos recens, szemét jellegű hulladékok. Miután ettől, a már leleteket is tartalmazó rétegtől megszabadultunk, hozzákezdhetünk a régészek által szubhumusznak nevezett földtömeg réteges eltávolításához, a fentebb említett 25-30 centiméteres vastagságokban. Ez a munkánk kritikus pontja! Ha a régész nem szorgalmazza a réteges eltávolítást, akkor a gépi földmunkát végző vállalkozó költség- és időtakarékossági szempontokból akár egyméteres vagy ettől még vastagabb humuszt is eltávolíthat egy beállással. Ezzel jóvátehetetlen károkat okozhatunk a lelőhelyünkben. A szerződéskötés megkötése előtt a terület topográfiai tulajdonságait alapul véve, helye lenne az eltávolítan- dó humuszréteg vastagságának fúrással történő megmérésére. A fúróminták talajában előforduló régészeti tárgytöredékek, rétegződések szintén hasznos információkkal szolgálhatnak. Az előzőekben ismertetett számításokból kitűnik, hogy az egyes rétegek eltávolítását követően rövid idő alatt elvégezhető a detektoros vizsgálat. A lelet megtalálási helyét GPS segítségével rögzítve az EOV térképen újabb, hasonló vastagságú földréteg eltávolítása következhet. A tárgyvesztés mértékének csökkenését nem számítva e finomabb humuszolási módszerből következően az objektumok foltja már jóval az altalaj fölött észlelhető. Az első észlelési szint és az altalaj között húzódó, gyakran 60-90 9 0-30 centiméteres kutatási mélység. centiméter vastag réteg nem csekély információt és régészeti leletet hordozhat. Ha az egyes előkerülő leletek találási mélységét rögzítjük, akár 3D jellegű animációt is készíthetünk. Ezzel a módszerrel és a feltárás közbeni régészeti megfigyelésekkel az objektumok feltöltődésé- ről, rétegződéséről nyerhetünk fontos információkat. A leletanyag feldolgozása során többnyire az előző régészgenerációk tapasztalataira és saját korunk dokumentációs, technológiai és technikai módszertanára támaszkodhatunk. Kötelességünk valamennyi információt a lehető legnagyobb alapossággal rögzíteni, még az olyan adatokat is, amelyeket ma még nem tartunk fontosnak, és jelenleg nem része a dokumentációs követelményeknek, de előfordulhat, hogy a későbbi kutatók éppen ezek alapján fognak majd következtetéseket levonni. Többrétegű lelőhely esetén, vagy ha a talaj sajátosságai a pontos objektum-megfigyelést nem teszik lehetővé, szintén célszerű a detektoros kutatáshoz fordulni. Homokkal fedett területen nem egy esetben sikerült már egy-egy fémtárgy előkerülési mélységével a megfelelő humuszolási szintet meghatározni. Hasznos segítség a sírokban vagy a települési objektumokban a fémtárgyak helyének a kimutatása, mivel felhívja a bontást végző személy figyelmét, hogy az adott helyen fokozott óvatossággal kell a munkát végeznie. Kirabolt sírok esetében a megforgatott földben bármilyen mélységben előfordulhatnak fémtárgyak. Ezek előrejelzése az „ásónyomonkénti” rétegeltávolítás során nagyon fontos lehet. Szót kell még ejtenünk az eltávolított, deponált humusz és az objektumok kitermelt földjének az átvizsgálásáról. Bármennyire is alapos munkát végzünk, a föld keménysége miatti rögös bontás, sietség vagy esetleges dekoncentráció miatt kikerülhetnek apróbb tárgyak az objektumokból. Ha nem alkalmazunk az ásatáson rostát, akkor célszerű az eltávolított földet a fémkeresős átvizsgálásig az objektum mellett tartani. Ha helyhiány miatt mégsem tudjuk az objektum közelében tárolni a kitermelt földet, akkor adjuk meg egy táblácskán a máshol deponált földkupacnak az objektuma számát, így vissza tudjuk azonosítani, hogy melyik objektumból került ki az abból előkerülő tárgy. A gödrök, sírok, házak oldalába fúrt rágcsálójáratokban is gyakran rejtőzhetnek régészeti leletek. Egyszerű fémkeresős átvizsgálással sok esetben megtalálhatók az ide került fémtárgyak. A gépek által eltávolított, deponált humusz 239
