Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Bacskai István: Műszeres leletfelderítés Solt–Tételhegyen
BÁCSKÁI ISTVÁN: MŰSZERES LELETFELDERÍTÉS SOLT-TÉTELHEGYEN Bácskái István Műszeres leletfelderítés Solt-Tételhegyen Jelenkorunk régészetében sajnálatos módon olyan ásatási gyakorlat jelent meg, amely rövidre szabott határidőkkel igyekszik a régészet tudományos munkáját a lehető leggyorsabban, mégis a szakmaiságnak maximálisan megfelelve megvalósítani. Hogy ez mennyire sikerül? Sajnos a munkagépek által eldózerolt, elmarkolt leletek már nem vallhatnak nekünk tulajdonosaik mindennapjáról. Ha a nagypolitika nem alakítja éppen a saját szájíze szerint a régészeti gyakorlatot, akkor megteszik ezt helyette a nagyberuházások befektetői, akik mintegy kegyet gyakorolnak azzal, hogy hajlandóak finanszírozni a feltárásokat, amelyet egyébként a jelenleg hatályos törvények előírnak. így született meg napjaink régészeti gyakorlata, amelyet hívhatunk „köbméter régészetnek”, vagy pátoszosan nevezhetjük akár „harc a négyzetméterekkel” állapotnak is. Üdítő színfoltként említhetem a solt-tételhegyi ásatást, amely szinte családias légkörben, neves szakemberek és gyakorlati idejüket a feltáráson töltő diákok részvételével zajlik. Ezen az ásatáson van idő szintkövetéses objektumbontásra, és nagy gondot fektetnek a magas szakmai igényű dokumentáció elkészítésére is. Az eredményeket évi rendszerességgel publikálják, és az érdeklődők az interneten szinte napi szinten követhetik az éppen folyó ásatás eseményeit. Ebbe az interdiszciplináris feltáró munkába - amely a térképészeti, történeti kutatásokat éppúgy magába foglalja, mint a geofizikai méréseket vagy a légi régészeti fotózást - kapcsolódtam be egy új elemmel, a műszeres leletfelderítéssel. Ennek a módszertanáról és ezzel kapcsolatosan a Tételhegyen tapasztalt jelenségekről szeretnék néhány gondolatot közölni. Fémkeresőt már az 1960-as évek elejétől használnak leletfelderítésre a magyar régészetben. A szikáncsi solidus éremkincs néhány darabját már fémkereső detektor segítségével gyűjtötték össze. Használói elmondása alapján ez egy nehézkesen kezelhető, viszonylag gyenge hatásfokkal működő műszer volt. Valószínűleg az újszerűségéből adódóan és a nem túl meggyőző eredmények miatt nem alakult ki a kezeléséhez megfelelő módszertan. Ezen a téren a 2006. év áttörést jelentett, ugyanis a bivalytói töltésáthelyezés során az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a szolnoki Damjanich János Múzeum közös ásatásán napi rendszerességgel kezdték használni a fémkereső készüléket. Jelentős számú, egyébként az akkori és sajnos a mai régészeti gyakorlatból következőleg is megsemmisülésre váró lelet került elő így az előkutatások során. V. Szabó Gábor, az ELTE adjunktusa - felfigyelve az eredményekre — már rendszeresen alkalmazta saját bronzkori kutatási programjában a fémkereső detektort. A kizárólagosan nagyfelületű ásatások megszervezésére és kivitelezésére létrejött Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat pedig beépítette a régészeti protokolljába a műszeres leletfelderítést, és már minden feltárás során hasznosították ezt a kutatási formát. Tekintsünk vissza a fémkereső készülék születésére, és lássuk, hogyan nyert teret a régészeti kutatásokban! A műszeres leletfelderítés kezdetei Ahogyan maga a régészet, ugyanúgy a fémkereső is jelentős fejlődésen ment át az idők során. A telefon feltalálója, Graham Bell készített először működő fémkereső készüléket 1881-ben, amellyel egy pisztolygolyót kellett volna lokalizálnia a merényletben megsérült amerikai elnök, James Garfield (1831-1881) hátában. Hogy a készülék működése beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket, nem tudjuk; de az elnök sajnálatos módon belehalt sérülésébe. A nagy aranyláz időszakában többen megpróbáltak olyan elektromos eszközt készíteni, amely a fáradtságos aranymosás helyett kevesebb idő és munka ráfordításával hatékonyan mutatja ki az aranyrögöt. Ezek a törekvések nem hozták meg a remélt sikert, az arany jelentős hányadáért továbbra is a hagyományos módszerrel kellett megdolgozni. Mint minden jelentős felfedezés, a fémkereső készülék esetében is a hadiipar fejlődése hozta meg az áttörést. A háborúkban valamennyi harcoló fél bevetett egy olcsó, hatékony, ám igen alattomos fegyvert, a föld alá telepített aknát. Ezek felderítése mind a katonák, mind a haditechnikai szállítóeszközök megóvása miatt stratégiai fontosságúvá vált. Ekkor jelentek meg a 15-20 kilogramm súlyú fémkereső detektorok, amelyek már 235
