Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Gyulai Ferenc: Solt–Tételhegy régészeti lelőhely archaeobotanikai kutatása
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 ségű, közel kilencezer gabonaféle maradványainak az egyéb Árpád-kori lelőhelyekkel való összevetése: Hont-Ispánsági vár, Halimba, Keszthely-Halászcsárda, Kiskundorozsma-Nagyszék, Pápa-Hantai u., Kardoskút, Biharkeresztes-Ártánd-Nagyfarkasdomb, Esztergom-Kovácsi,Tiszaörvény,Tihany-Barátlakások, Gyomaendrőd (Endrőd 170.), Rákoskeresztúr- Újmajor, Ebes-Zsong-völgy, Győr-ECE és késő Árpád-kori Cegléd-Madarászhalom, Győr-Gabona tér, Győr-Szeszgyár, Rákoskeresztúr-Üjmajor, Kapuvár- Feketevár, Esztergom-Kossuth u., Vác-Széchenyi u., Lébény-Billedomb, Szermonostor, Debrecen-Kölcsey Művelődési Központ, Ebes-Zsong-völgy.15 * A Solt- Tételhegy lelőhelyen talált gabonafélék arányaikban némi eltérést mutatnak az egyéb Árpád-kori lelőhelyek átlagától (1. ábra). Lelőhelyünkön meghatározó jelentőségű a több- (hat)soros árpa, míg más Árpád-kori lelőhelyen a közönséges vagy vetési búza. Kétsoros pely- vás árpa lelőhelyünkön nem fordul elő. Viszont sokkal kevesebb a köles. Hiányoznak más számos, egyébként csak szórványosan előforduló egyéb gabonafélék: törpe búza, tönköly, alakor, olasz muhar. Elvégezve a termőhelyi ökológiai csoportosítást, úgy feltűnő, hogy Solt-Tételhegyen, szemben más Árpád-kori lelőhely- lyel, zöldségnövény maradványát nem találtuk meg (2. ábra.). Szokatlanul kevés a gyümölcsfajok száma is. Vízinövény (szubmerz és emerz hínár), csakúgy mint disznövény nem került elő. Hasonló megállapítást tehetünk, ha mindezt a magvak/termések darabszáma felől közelítjük meg (3. ábra). Késő középkor A Solt-Tételhegy késő középkorra (cca. 15. század) keltezett régészeti objektumokból származó minták száma: 4. Ezeket különböző objektumszámmal rendelkező gödrök betöltései. A legnagyobb tömegű 26. sz. minta a 130. objektumszámmal rendelkező gödör hamus rétegből származik. Mégis mind a négy gödörben sok faszenet találtunk. Annak ellenére, hogy a legnagyobb tömegű minta a 130. sz. objektumból származik, a maradványkoncentráció mégsem itt, hanem a 178. sz. objektumból vett 24. sz. mintában volt a legnagyobb, az ott talált rekordszámú gabonának, elsősorban árpának köszönhetően. A hasonló rendeltetéső objektumokból, 15 HARTYÁNYI et al. 1968.; HARTYÁNYI - NOVÁKI 1974.; GYULAI 2010a. vagyis hulladékgödrökből származó minták lehetővé teszik, hogy azokat összevontan értékeljük. Mindösz- szesen 43 növényfaj 2193 db magja/termése, 75 db indet. mag/termés és 8 db ételmaradvány került innen elő (6. táblázat). Az értékelhető magvak/termések döntő többségét 11 kultúrnövény 1950 diaspórája teszi ki. Mindez gyomnövények (24 faj, 199 db mag/termés) és az egykori természeti környezetből származó növényfajok (5 faj, 16 db mag/termés) egészül ki. Az itt talált kultúrnövények döntően gabonafélékből, valamint szórványként hüvelyes és olajnövény maradványaiból tevődnek ki (III. képtábla). Valamennyi késő középkorban termesztett gabonaféle megtalálható itt: árpa, búza, rozs, zab, köles. A maradványok száma jelentőségüket tükrözi. Legtöbb a több- (hat)soros árpa, ami érthető is, hiszen ebben a korban az árpa már takarmánynövényként volt használatban. Ezt követi a rozs, a közönséges vagy vetési búza, majd a köles. A csupasz szemű, ma is általánosan termesztett közönséges búza és a rozs együttes termesztése is elképzelhető, amint az jellemző volt a hazai középkorra. A köles száma, csakúgy mint az abrakzabé alacsony. Mindez összefüggésben állhat jelentőségükkel, pl. a köleskása jelentőségének késő középkori csökkenésével, esetleg a paraszti gazdaságokban tartott lovak alacsony számával. Néhány a késő középkorra egyáltalán nem jellemző, vagy csak ritkán előforduló gabonafaj szemtermései is felbukkantak az ebből a korból származó minták gabonái között, bizonyos archaikus vonásokat adva a vetőmagkészletnek. Ilyen a kétsoros csupaszárpa, amely a hazai őskor jellegzetes árpája volt. A római korig általánosan termesztett pelyvás diploid alakor és a tetraploid, de ugyancsak pelyvás tőnké a késő középkorban már csak a legritkább esetben fordul elő a hazai archaeobotanikai leletanyagban, itt mégis megtalálhatók voltak. A gabonák mellett talált egyéb kultúrnövények (lencse, borsó, gomborka) inkább konyhakertekből származnak. Bár a késő középkorban inkább már a 4 mm, vagy annál nagyobb átmérőjű nagymagvú lencse termesztése vált általánossá, itt mégis a 3,5 mines, vagy annál kisebb átmérőjű kismagvú lencsemagokat (Lens culinaris subsp. microspermá) találjuk meg, amelyek inkább a korábbi korok jellemzője. Ugyancsak ilyen archaikus jellemvonása az itt élők zöldségtermesztésének, hogy ebben a kései korban még mindig a mezei borsót (Pisum sativum subsp. arvense) és nem 178
