Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Gyulai Ferenc: Solt–Tételhegy régészeti lelőhely archaeobotanikai kutatása
1 GYULAI FERENC: SOLTTÉTELHEGY RÉGÉSZETI LELŐHELY ARCHAEOBOTANIKAI KUTATÁSA vetése, aratása és kenyérnek való elegyes használata a hazai középkorban szokás volt, és az Alföldön egészen a 19. század közepéig hagyomány maradt. A búzák közül az itt élők az Árpád-korra jellemző fejlett csupaszbúzát, a hexaploid vetési vagy közönséges búzát termesztették. Mindössze három nem ide tartozó búzaszemet találtunk. A szenült szemek gyenge megtartása miatt eldönteni nem tudtuk, hogy azok a tetraploid tönkéhez vagy a hexaploid tönkölyhöz tartoznak. Itt jegyezzük meg, hogy több Árpád-kori lelőhelyen a búzák között szórványként előfordul az őskorra jellemző pelyvás tőnké. A szemtermések alakja szerint a vetési vagy közönséges búzát két típusra: hosszúkásra és kerekre különítettük el. A hosszúkás szemek több mint kétszer annyian vannak, mint a kerekszeműek. Ez a két szemtípus nagy valószínűséggel eltérő varietaszokat, ökotípusokat, esetleg fajtákat takarhatnak. Amennyiben megvizsgáljuk a régi magyar búzákat, úgy a hosz- szúkás szemek inkább a nyugati eredetű varietaszokat (pl. var. lutescens), míg az erytrospermum varietaszba tartozó apró kerek, pirosas és egyben acélos szemek az őshonosnak tekintett magyar búzakészlet, a proles hungarica jellemzője volt (tiszavidéki, bánáti búzák).12 A köles részesedése a gabonák között a honfoglalás kori lelőhelyekhez képest az Árpád-korban már visz- szaesik. Ugyanez figyelhető meg itt is. Nyilván a belőle készíthető kása már veszített népszerűségéből. A többi gabonához képest alacsony számú abrakzab még nem lehetett jelentős gabonaféle. Termesztése országszerte is csak a 13. századtól kezd erősödni. Az itt talált abrakzab szemek feldolgozás során hántoltak, kivétel nélkül csupasz szeműek voltak. A gabonafélék feldolgozásával (cséplésével, tisztításával) kapcsolatosak az árpa pelyvalevél alapok, az ún. villák (furca bicornis) és a rozs kalászorsó-tag töredékek. Nemcsak az abrakzab, de a kölesszemekről is hiányzik a pelyva, sőt a csíra is kitört, ami felhasználásuk előtti cséplésükre és tisztításukra, konyhakész állapotra való előkészítésükre következtetünk. Nem kevésbé érdekesek a majd ezer év előtti növény- kórtani állapotokról tanúskodó üszög szkleróciumok. Ezek a gabonaféléket egykoron károsító, feltehetőleg kőüszög (Tilletia tritici) puffancsok voltak. Nem biztos, de nem is kizárt, hogy az itt talált szenült lárva valamelyik gabonakárosító rovar lárvastádiuma lehetett. 12 GYULAI 2010b. A változatos gabonatermesztéshez legalább ilyen változatos zöldségtermelés társult. Kissé archaikus vonást kölcsönös nekik az a tény, hogy az ősi kismagvú lencse magjai mellett az ugyancsak archaikus mezei borsó (Pisum sativum subsp. arvense) magjai voltak jelen. A hatvan hüvelyes mag között mindössze egyetlen mag tekinthető méretei miatt a nagymagvúság határán (4 mm) álló fejlettebb nagymagvú lencsének. A rost és olajnövények kategóriából mind a len, mind a kender megtalálható volt. A némileg több kendermakk különös jelentőséggel bír. A honfoglalás kori bőséges kendermaradványokkal szemben termesztése az Árpád-korra drasztikusan visszaesik. A sorból némileg „kilóg” lelőhelyünk. Ugyanis a keleti eredetű, valószínűleg a szkítákkal a Kárpát-medencébe került kender nemcsak mint rostnövény, hanem fájdalomcsillapító és hallucinogén tulajdonsággal is bír. Mivel az egykori ősi vallás kelléke és talán medicinája is lehetett, ezért a kereszténység felvételével makkja gyakorlatilag el is tűnik az Árpád-kori lelőhelyek archaeobotanikai leletanyagából.13 Bizonyára volt több kultúrgyümölcs fajuk is, de itt csak a dió csonthéj töredékét találtuk meg. Igen nagy jelentőségű, és korai termesztésének helyi bizonyítéka a borszőlő magja. Mindezek gyűjtögetésből származó vadon termő gyümölcsökkel egészültek ki: szamóca, hamvas szeder, ligeti (vad) szőlő. Végezetül szólunk kell a lelőhelyen talált ételmaradványokról is. Az apró, néhány mm-es szenült töredékeken végzett makroszkopikus vizsgálataink jól mutatják az itt talált kétféle ételmaradvány közötti különbözőséget. A maradványok java részben finom gabonaőrleményből, minden valószínűség szerint búzából és/vagy rozsból kovásszal készült kenyérbél töredékek, amelyeken jól látszik a kelesztett tészta buborékos szerkezete. Azonban ettől eltérő ételmaradvány töredéket is találtunk. Ennek szerkezete homogén, és nagyon finom lisztből készült sütemény vagy lekvár szenült maradványa lehet. Sajnos annyira apró, hogy azokat a döntő vizsgálatokat, amelyek megválaszolnák eredetét, elvégezni nem tudtuk. Mindenesetre nagy hasonlóságot mutat az Edelény-Borsodi földvár honfoglalás kori telepén talált liktárium maradványához.14 Izgalmas és fontos kérdés az itt talált rekordmennyi13 GYULAI - KENÉZ 2013. 14 GYULAI 2014. 177
