Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Gyulai Ferenc: Solt–Tételhegy régészeti lelőhely archaeobotanikai kutatása
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 határozásuk nem volt lehetséges: gabonaféle (Cerealia) szemtermés töredékei, zsázsa (Lepidium spec.) magtöredéke, nem termesztett pázsitfűféle (Poaceae spec.) csupasz szemtermés töredéke. Akadt azonban ezeknél rosszabb állapotú, 16 db nem meghatározható (indet.) mag is. Árpád-kor A vizsgált korszakok közül az Árpád-kori minták szolgáltatták a legtöbb növényi makromaradványt (4. táblázat). A feldolgozott 531,4 kg össztömegű 17 földmintában 112 növényfajhoz tartozó 9980 db magot/ termést, 226 db indet. magot/termést, 12 db ételmaradványt, 42 db üszög szklerocium és 1 db lárvát találtunk, valamennyit szenük állapotban. A többi korszakkal ellentétben, itt már nemcsak gödrökből és árkokból, hanem más objektumokból (kemence, ház) is származtak minták. Egy objektumból olykor több földminta is származott. Mindezek alapján reprezentatív értékű mintavételezésnek tekintjük az itteni gyűjtőmunkát. Különböző objektumszámmal rendelkező 6 gödörből 8 minta származik, ugyanis 176. objektumból két (6., 7.), a 7. sz. objektumból ugyancsak két minta (19., 20.) származik. Árokból egy-egy minta, két házból 5 minta vételére került sor. Ebből az egyik az 55. számú veremház, melyből 4 mintát is kaptunk feldolgozásra. Végezetül egy minta feldolgozására került sor a 8. objektumból, amely egy házban talált kemence betöltéséből került begyűjtésre. Bár meglehetősen sok, kétezer db körül diaspórát találtunk az említett két utolsó helyen, a legtöbb növényi makromaradvány mégis a 282. objektumszámú gödörben volt. A magkoncentrációk jól mutatják ezeket az értékeket. Mégis a bennük talált maradványok tekintetében számos különbözőséget tapasztalunk. Amig a 282 objektum olyan gödör volt, amelyben elsősorban igen nagy mennyiségű gabonát találtunk: árpát, búzát, rozst, zabot, kölest és néhány azok termesztése során bekerült gyomfajt, addig a 176. objektumszámú gödör inkább az egykori nedves-mocsaras természeti környezetből tartalmazott nagy bőségben növényfajokat. A várttal ellentétben nagyon kevés mag került elő a 8. objektumszámmal ellátott kemencéből. Az 55. sz. veremház 4 mintája sok és változatos növényi anyagot szolgáltatott. Valamennyi gabonaféle, de a fejlett nagymagvú lencse magja is megtalálható volt itt, továbbá a dió és a szőlő is. Nemcsak az egykori gyomtársulások változatos elemeit határoztuk meg innen, de legalább ilyen gazdag összetételben az egykori környezet nedvesebb és szárzabb részeiről származó fajok maradványait is. Amint az várható volt, a házban szenült ételmaradványokat is találtunk. Mivel ezek az objektumok egyazon korszakra keltezettek, ezért a továbbiakban a bennük talált maradványokat összevontan értékeljük. Az agrártörténettel foglalkozók megegyeznek abban, hogy az Árpád-korban országszerte meghatározó jelentőségű volt a gabonatermesztés.10 Az archaeobotanikai kutatás is alátámasztja ezt.11 Az itt talált sok és sokféle gabonaszemből jelentős mértékű gabonatermesztésre következtetünk. A maradványok számát tekintve lelőhelyünkön első helyen áll az árpa, második helyen a rozs, harmadik helyen a búza, ezt követi a köles, a sor pedig az abrakzabbal zárul. Ez a sorrend, de különösen a gabonaszemek jelentős száma az agrikultúra magas fokán álló lakosság növénytermesztését jellemzi. A gabonafélék termesztése más fontos antropogén kategóriákkal (hüvelyesek, olaj és rostnövények, gyümölcs, szőlő) kiegészülve belőlük többlábon álló, önellátásra törekvő, a korhoz képest is magas szintű és kiterjedt gazdálkodással foglalkozó közösségre következtetünk (II. képtábla). Az egyik legfontosabb gabonaféle tehát az árpa volt. Még az idetartozó töredékek száma is magas. A magas szám nyilván összefüggésben állhat azzal, hogy az árpát ebben a korban már állatok takarmányozására használták. Az épen maradt árpaszemeket többsoros és kétsoros formára különítettük el. Uralkodó a többsoros (valószínűleg hatsoros) pelyvás árpa, elenyésző számban más taxonhoz tartozó árpa is megtalálható: a kétsoros csupaszárpa (H. v. subsp. distichum var. nudum), amely nevét onnan kapta, hogy csépléskor kiesik a szem a pelyvalevelek közül, és inkább az őskorra volt jellemző. Ez némileg ősi vonást kölcsönös neki. A rozsszemek magas számából következően nagyon is elképzelhető, hogy egy részüket vagy egészüket a búzával elegyesen termesztették (abajdoc, abenás, triticum mixtum). Ezek kivétel nélkül telt és jellegzetesen szabályosan orsó formájú rozsszemek. A lelőhelyen a bronzkorban talált apró, hosszúkás rozsszemek itt már egyáltalán nem fordulnak elő. A rozs és a búza kevert 10 GAÁL 1978; SZABÓ 1969. 11 GYULAI 2010a. 176
