Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Rosta Szabolcs–Buzás Gergely: Solt–Tételhegy középkori templomának 2006–2009. évi feltárása
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 középkori járószintet az újkori földművelés hatásaitól.) A 15-16. századi templom széthordása fokozatos volt. A szentély támasztópillérei szerint az alapokig nagyméretű kváderkövek alkották a templomnak a nagy valószínűséggel a 14 (-15.) századi átépítéséhez kapcsolható falait. Ennek fokozatos kitermelése eredményezhette azt, hogy a törmelékréteg felett is találtunk bezuhant bordákat, lehullott tetőcserepeket. Az I. katonai felmérésen nem ábrázolnak itt romot, ezek szerint az 1780-as években értékelhető felmenő falakkal már nem számolhatunk. E pusztulási törmelékrétegben és részben felette nagyszámú tetőcserép maradvány, a födémszerkezethez tartozó szög jött elő (2. kép). Ugyanígy nagy számban találtunk mind a kitermelt alapozási árokban, mind a pusztulási rétegben festett vakolatot, több esetben freskótöredéket (3-4. kép). Ezek szóródásában mutatkozik egyfajta rendszer, így lehet rekonstruálni, hogy a templomnak mely részéhez tartoztak. Ügy tűnik, hogy a sekrestyének meghatározott melléképület és a diadalív környéke volt leginkább festéssel díszített. Bár a törmelékréteg felső részét a szántás pusztította, valamint az elbontás szakaszossága maga is erősen roncsolta, többször átforgatta e réteget, néhány esetben mészhabarccsal ragasztott bordatagok sora mutatta a bezuhant gótikus boltozat nyomát (5. kép). A törmelékrétegben mutatkozó bezuhant gótikus bordák és rendszertelenül heverő bordatagok, mind a szentélyben, mind a hajóban gótikus hálóboltozatra utalnak. Az oltár helyét a járószintről induló felmenő téglaépítményének megmaradt alsó téglasora jelezte (6. kép). A mészhabarccsal ragasztott téglasor külső oldalán egy a járószintbe mélyített üregben egy kisméretű fazék volt helyezve. Az üregre ráfolyt a téglák közül a habarcs. Az oltáralapozásba mélyített, kisméretű gödörben talált edénybe rejtett ételmelléklet feltehetően az oltár építéséhez köthető építési áldozat (?). E közel sem általános, ellentmondásos helyzet talán arra utalhat, hogy a település a 14. században a Solt-széki kunokkal lehet kapcsolatban. Természetesen a temető és a település jelentősebb részeinek feltárásáig mindez csak hipotézis marad. Az épület középtengelyében, a hajó Ny-i felében egyértelműen mutatkozik a keresztelőmedence kerek alapozása. A keresztelőmedence 16. századi járószint feletti, kör rajzolatú alapozása tégla és tetőcserép, malter felhasználásával készült. A keresztelőmedence helyét nem lehet kétségbe vonni, hiszen több darabját is itt találtuk meg, mely a födémszerkezet beomlásakor törhetett darabokra. Az alapozásnak ez a felső része kifejezetten egyszerű, könnyű szerkezetű, nem mondható minőségi kivitelezésűnek. A keresztelőmedence járószint alatti alapozásának feltárásakor éppen ezért volt váratlan, hogy az alapozás több mint egy méter mélységig, négyzetes alapterülettel, kváderekből rakott (7. kép). Semmiképp nem írná elő a keresztelőmedence súlya ezt az aránytalanul komoly alapozást. Sokkal valószínűbb egy tartópillér vagy karzat alapjait látni benne. Munkahipotézisként megemlítjük, hogy itt még a középkorban történt visszabontás mutatkozhat egy átépítéshez kapcsolódóan. Elképzelhető, hogy az ekkor elbontott - talán karzattartó - oszlop alapozását eredeti funkciójától eltérően, másodlagosan, keresztelőmedence alapjának használták a 14-16. században. A szentélyhez közel, a diadalív alatt egyértelműen mutatkozik a késői járószint padlóburkolata. Sajnos kevés eredeti helyzetében lévő padlótégla maradt meg egyrészt azok rossz minősége, másrészt a födémszerkezet bezuhanása és a valószínű kitermelésük miatt, mégis megfigyelhető a burkolatnál egy halszálka vagy haránt irányú elrendezés. Itt egy 1 vagy 2 fokú téglalépcsőt is lehet rekonstruálni (8. kép). A torony északi, külső oldalához kapcsolódott egy, csak részben kitermelt épület maradványa, mely utolsó periódusában egy kibővített osszáriumként volt használatban. A templométól eltérő technikával, szerény alapozással épült kisebb melléképület az elméleti toronyhoz épült. Sekély alapozása és vékony falai csak kisebb melléképületre engednek következtetni, mely talán eleve is osszáriumak épült (9. kép). Ennek az épületelemnek visszabontását semmiképpen sem köthetjük az újkori elhordáshoz, ezt még az osszárium bővítésekor, vagy még előtte valamikor a középkor folyamán visszabontották. A szentélyhez északról kapcsolódó, erőteljes a főfalakkal megegyező alapozású, jelenleg sekrestyének meghatározott melléképület bizonyosan a szentéllyel együtt, az átépítés során készült. A hajó északi, külső oldalán 3 támpillér, egyenletes elosztásban megjelenő, kitermelt helye látszik más szerkezettel, mint a szentély külső támpillérei, melyek ezeknél jóval markánsabbak. E támpillérek utólagos 126
