Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Rosta Szabolcs–Buzás Gergely: Solt–Tételhegy középkori templomának 2006–2009. évi feltárása
ROSTA SZABOLCS - BÚZÁS GERGELY: SOLT-TÉTELHEGY KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK 2006-2009. ÉVI FELTÁRÁSA hozzáépítést mutatnak ezen az oldalon. A nyugati oldal a templom többi, alapvetően egyértelműen magyarázható részénél már nagyobb nehézséget mutat. Első ránézésre a 14-16. századi templomhoz illeszkedő, a bejáratnál álló torony látszik, annak a többi falszakasztól elérő technikájú alapozása felveti annak gyanúját, hogy nem az eddigi jelenségekhez kapcsolódik. Ennek során észleltük az eddigiekben nem mutatkozó alapozási technikát. A torony alapozását összece- mentálódott apróbb kövek alkották, nagyon erőteljes alapozást adva a toronynak. Itt nem volt kitermelve minden az alapozási árok aljáig, ez az összecementá- lódott alapozás bennmaradt (10. kép). Viszont az É-i és D-i fal alapozási árkát elérve láthatóan továbbhalad, majd immár a hajón belül bekanyarodik a 14-16. századi járószint alá. Ennek a két, jelenleg még nem ismert falindulásnak köszönhetően merült fel egy eddig nem bizonyított lehetőség, miszerint a torony és az ahhoz kapcsolódó melléképület még a 14. századi átépítés során lett részben visszabontva. így nem templombővítés történt, hanem - legalábbis a nyugati oldalon - egy korábbi, nagyobb templom szűkítése következett volna be. Ezt erősíthetnék a keresztelőmedence környékén tapasztaltak is az esetleges oszlopalapozás tekintetében. Bár a jelenlegi ismereteink leginkább a 14-16. században álló templomra érvényesek - egyes (különösen a 2009. évi idényben) megjelenő jegyek - egy korábban fennállott, majd a 14. században átépített templomra engednek következtetni. A kitermelt alapfalak nyújtotta metszetben a környező feltöltést, illetve részben kitermelt, részben megmaradt, a 14-16. századi járószinten nem mutatkozó, az alá befutó falazások nyomai jelentkeztek, melyek a feltárás jelen állapotában még nem magyarázhatóak. A 14. századi építkezés több helyen középkori sírokat vágott el, mely mindenképpen korábbi temetőt is valószínűsít. A 14. századi építést— átépítést bizonyítja többek között (a jellegzetes építési stílus és építkezési elemek mellett) a kitermelt déli fal alatti, döngölt-köves agyagalapozásból előkerült Nagy Lajos dénár is. Tétel késő középkori plébániatemplomának elméleti rekonstrukciója A 2006-2009 között folytatott ásatások során egy egy- hajós, nyújtott, poligonális szentélyű, nyugati toronynyal és a szentély északi oldalán sekrestyével ellátott gótikus falusi plébániatemplom került elő. A falakból jobbára csak az alapozási árkok, illetve a torony esetében az alapozás alja maradt fenn (11. kép). Az ásatás során a templom oltárainak, padlójának és kereszte- lőkútjának maradványain kívül több figyelemre méltó kőfaragvány-töredék is felszínre került: boltozati bordák, konzol, ablakmérmű és keresztvirág töredékei. Az épület elméleti rekonstrukciója ezekre az adatokra épülhetett. Természetesen az adatok hiányosságai csak egy megközelítőleges rekonstrukciót tesznek lehetővé, az épület magassági arányait, tagozatformáit inkább analógiák alapján képzelhetjük el. A templom szentélyét lapos poligonnal bővített, nagyjából négyzetes tér alkotta. A poligon sarkain támpil- lérek helyezkedtek el, az északi oldal mellé sekrestye épült. A támpillérek arra vallanak, hogy a szentély tere boltozott lehetett. Ezt támasztják alá a szentélyből és a hajó területéről előkerült kétszer hornyolt bordatöredékek is (12-13. kép). A szentély alaprajzi formája és a támpillérek elhelyezése és iránya arra vall, hogy egyszakaszos boltozattal kell számolnunk. A boltozatból kétszer hornyolt bordák, egy konzol és a róla induló hengeres falpillér töredéke maradt meg (14. kép). Sajnos zárókőnek vagy bordacsomópontnak nem került elő töredéke sem, így a boltozat formáját hitelesen megállapítani nem lehet. A rekonstrukciós modellen egy egyszerű hálóboltozatot jelenítettünk meg, de nem zárható ki a keresztboltozat sem. A kőanyagból egy osztott, mérműves ablak töredékei is azonosíthatóak voltak (15. kép). Az ilyen falusi templomokon a nagyobb, mérműves ablakokat általában a szentély déli falán nyitották, hogy a főoltár megfelelő világítást kapjon. A szentéllyel ellentétben a hajó falait eredetileg nem támasztották támpillérek. Az északi fal mellett azonban három utólag beépített támpillérnek a falétól jól elkülönülő alapozási árka került elő. Mivel ezeknek nem volt párjuk a déli homlokzaton, így a támpillérek nem szolgálhattak egy utólag beépült boltozat megtámasztására, építésük inkább az északi fal megrokkanásával magyarázható. A templom hajója tehát minden bizonynyal boltozatlan, kis fesztávjából adódóan valószínűleg sík, famennyezetes lehetett. A déli fal nyugati részéhez kívül két, egymástól mindössze 70 cm-re elhelyezkedő és csak 50 cm-es kiülésű pilléralapozás csatlakozott. 127
