Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Rosta Szabolcs–Buzás Gergely: Solt–Tételhegy középkori templomának 2006–2009. évi feltárása
ROSTA SZABOLCS - BÚZÁS GERGELY: SOLT-TÉTELHEGY KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK 2006-2009. ÉVI FELTÁRÁSA Rosta Szabolcs - Búzás Gergely Solt-Tételhegy középkori templomának 2006-2009. évi feltárása Előzmények A Tételhegy ÉNy-i nyúlványán, a bronzkori (majd a későbbiekben megújított) erődítés által körülfogott terület középső részén, az ún. Templom-dombon állt egy templom a középkorban. Még a Szentpéteri József nevével fémjelzett szisztematikus kutatások indulása előtt, a véletlenek egybeesése folytán, a 2005. év telén térdig érő hóban került sor a templom környékén az első leletmentésre. Ekkor a Tételhegy peremén, az erózió miatt csak igen sekély három középkori gödör lett feltárva, melyek betöltésében a főként Árpád-kori és bronzkori kerámiatöredékek és némi halpikkely mellett embercsontokat is találtunk. Az addig ismeretlen lelőhelyen ez volt az első utalás egy közelben lévő temető lehetőségére. 2006-ban indult el a Tételhegy szisztematikus vizsgálata, ezen belül a templom és szűk környezetének a kutatása is. Több terepbejárás után a felszínen mutatkozó nagy mennyiségű kő és tetőcserép szóródása alapján lehetett lokalizálni a templom helyét. A pontos helyszín meghatározásánál segítséget adtak a geológiai fúrások, a légifotók és a geomágneses adatok is. Azóta négy idényben folytak kisebb-nagyobb volumenű ásatások a templom területén. A kezdetektől 5x5 méteres, egymáshoz illeszkedő szelvényrendszerrel dolgoztunk. Alapvető elvárásként a legpontosabb információk megszerzése érdekében - amennyiben ez lehetséges volt - szintkövetéses feltárást alkalmaztunk. Az ásatás teljes felületben történő mélyítéssel történt, így hanyagoltuk a területre húzott kutatóárkos módszert. Gépi erővel mindössze a vékony, legfelső szántott réteget tá- volítottuk el, a további munkák szigorúan kézi erővel történtek. A mutatkozó jelenségek legtöbbször amúgy is csak kézi szerszámokkal való munkát engedtek. A templom területének feltárása a program kutatási tervének megfelelő ütemben, szakaszosan zajlott. A 2006- os idényben az apszishoz É-ról kapcsolódó sekrestyét ástuk ki. 2007-ben a szentélyt kutattuk.1 2008-ban és 2009-ben került sor a templom hajójának a feltárására. 1 A 2007. év feltárási munkálatait a templom területén V. Székely György vezette. A rendelkezésre álló időkorlátok és anyagi lehetőségek figyelembevételével, minden alkalommal a legfelső, 14-16. századi járószintnél álltunk meg. Ennek révén, a 2009-es idény után ma rendelkezésünkre áll a 14-16. századi templom alaprajza, illetve annak pusztulási kronológiája (1 kép). A feltárások eddig csak a templom e késői periódusát érintették. Fontos kronológiai válaszok hiányában, így a tételhegyi középkori templom ismertetése jelen tanulmány keretében az eddigi eredmények összefoglalásával, mindössze figyelemfelkeltő jellegű. Eredmények A középkori templom elbontása során módszeresen kitermelték annak alapjait is. Ennek oka az volt a szentély pilléreinél bennmaradt alaprészletek szerint, hogy a templom főfalainak az alapozása is faragott mészkő kváderekből állt. Szerencsénkre a kitermelés felülről és nem oldalról történő ráásással történt, így a szabályos négyzetes kövek alkotta alapozás árka szinte érintetlen maradt, melybe egyöntetűen visszahullott a bontásból származó törmelék. Az alapozási árkok oldala részint a kötőanyag, részint a falak súlya miatt megkeményedett, így az árok révén végig nagyon pontos képet kapunk a falak irányáról. Az ezen a vidéken általános döngölt agyag és faragatlan réti mészkő technikától ez mindenképp jelentősen elüt, egyben jelentős rendelkezésre álló építőanyag-bőséget is valószínűsít. Döngölés csak az alapozás legalján van, ahol az a helyben, természetes állapotában is szinte megegyező mélységben jelentkező, igen kötött, mészköves-mészrögös talaj anyagával történt. Erre kerültek közvetlenül a nagyolt réti mészkő kváderek. Az altalajtól kevert, kötött talaj mutatkozik végig az alapozási árok falában, melynek révén egyrészt pontosan lehet követni a kitermelt alapfalak vonalát, másrészt a feltöltés jelzi egy egykori nagyobb tereprendezések tényét is. Kivételt az alapozási technika kapcsán a nyugati oldal jelent, melynek lehetséges okairól a továbbiakban még lesz szó. A 16. századi járószint felett, közvetlenül a szántás alatt egységesen jelentkezik a 17-18. század környéki széthordás, kitermelés után mutatkozó törmelékréteg (mely a szomorú pusztítás mellett egyben meg is óvta a 125
