Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Takács Miklós: A solti Tételhegy középkori települései (Előzetes jelentés)
TAKÁCS MIKLÓS: A SOLTI TÉTELHEGY KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEI részletesebb adatokat!) A sáncárok belső oldalán azonban sikerült regisztrálni két kisebb, nagyjából 1-1 méter széles árkot is (104., 107. obj.). E két, viszonylag kisebb árok betöltésében pedig, a bronzkori edénytöredékek mellett már az Árpád-kor középső és kései harmadába tartozó cserepek is előkerültek. Azt jelezve, hogy a két kisebb árok betöltése már a 13-14. század fordulója után következett be. A két árok kiásásának a korát is az Árpád-korra tehetjük. Rendeltetésük a belső, azaz a bronzkori védmű belseje felé eső árokból (104. obj.) következtethető ki. Ezen árok aljában két cölöplyukat is sikerült kibontani. E részlet - joggal feltételezhetően - arra utal, hogy a belső árokban valamilyen kerítés (palánk?) állt, a külső árok pedig ennek mintegy előteréül szolgált. A település elhatárolását szolgáló kerítés pontos kialakítását akkor tudjuk majd részleteiben is leírni, ha a további sáncátvágások során is sikerül részleteit meglelni. Az ovális sánc északi ívének 2008-as átvágása e tekintetben sajnos nem hozott egyértelmű eredményt. Itt ugyan sikerült meglelnünk a sánc déli ívében már megfigyelt két, Árpád-kori árkot (179., 180. obj.), a belső árok alján azonban nem voltak cölöplyukak! A cölöplyukak, és ebből következően a kerítés talán csak a sajátos terepviszonyok következtében nem került kialakításra. Az ovális sáncárok északi szélén ugyanis igen meredeken lejt a terep, és így az is joggal felvethető, hogy e szakaszon nem volt szükség olyan elhatároló építményre, mint a jól megközelíthető déli oldalon. Sőt az is tény, hogy maga a bronzkori sáncárok sem töltődött be oly mértékig annak északi ívén, mint a 2007-ben kutatott déli íven. A bronzkori földvár szerkezetének a pontos megértéséhez folyamatosan szem előtt kell tartani azt, hogy védműve két eleméből állott: a legalább 20 méter széles és legmélyebb szakaszán 3,8 m mély árokból, illetve a sáncárok belső oldalához csatlakozó sáncból. E két elem megmaradása azonban igen eltérően alakult. A sánc minden valószínűség szerint már az Árpád-kor elejéig oly mértékig erodálódott, hogy felszíni terepalakzatként egyáltalán nem, vagy csak alig lehetett érzékelni. Ennek ellenére azonban az Árpád-kori település lakói tudhattak létéről, sőt számolhattak is vele. Hiszen a sánc talpát az Árpád-kori lakók hasznosítani igyekeztek. A hasznosítás módja magából a sánc talpának a kialakítási módjából következett. A tételhegyi sáncok talpát oly módon alakították ki a bronzkorban, hogy a hogy a hegy alapkőzetét alkotó sárgás-vöröses, morzsa- lékos mészkövet legalább 20 cm vastagságban, mintegy 10 m méter széles sávban elterítették a sáncárok belső oldalán, hogy erre rakják fel magát a sáncot. Magáról a bronzkori sánctalpra felhúzott sánc milyenségéről az eddigi sáncátvágások nem hoztak adatot. A sánctalpként kialakított, vörös és sárga mészkőtömbökből álló réteget viszont a templomdombi Árpád-kori település lakói oly módon igyekeztek hasznosítani, hogy települési objektumaikat nagy sűrűségben e kemény rétegbe ásták, általában át is törve azt. A Templomdombon, azaz a Tételhegy északi szélén levő, ovális alakú, bronzkori eredetű földváron belül létesített, Árpád-kori település, az eddigi kutatások tükrében Bár a bronzkori sáncárok által bezárt terület csupán mintegy két hektár, mégis három eltérő mikrokör- nyezetben bontottunk Árpád-kori telepjelenségeket, a különböző ásatási évadokban. Annak következtében, hogy a Templomdomb egyes részein az altalaj igen változatos képet mutat. A templomdombi Árpád-kori település egy további sajátsága a sűrűség. 12-13. századi telepjelenségeket a Templomdomb, azaz az ovális alaprajzú, bronzkori földvár sáncárka által bezárt tér szinte minden olyan pontján sikerült lelni, ahol ásatást indítottunk. így előkerültek Árpád-kori veremházak és gödrök a földvár déli szélén, a bronzkori sánc talpába ásva, sikerült telepjelenségeket kibontani és dokumentálni a soros temető területén, valamint a sáncárok által bezárt terület északi részén, azaz a Tételhegy északi szélén is. Egyetlen kivételként a templom és cinterme említendő, ezekre ugyanis nem „húzódtak rá” a telepjelenségek. Sőt - a légi fotók alapján joggal sejthetően - a cintermet egy kerek árok is kerítette.7 A Templomdomb déli szélén 2006-ban és 2007-ben bontottunk ki Árpád-kori települési objektumokat: két veremházat és öt nagyobb méretű, kerek, illetve ovális gödröt, valamint több kisebb kerek gödröt (helytelen, de szakmai körökben igencsak meggyökerezett nevükön: cölöplyukat). Az egyes objektumok bontása során fokozott óvatosságot kívánt meg az, hogy a bronzkori sánctalp morzsalékos, sárgásvöröses színű tömbjeit meg kellett különböztetni a nemcsak a változatos színű, és néhány méteren belül is változatos geológiai össze7 SZENTPÉTERI 2010, 2,4. kép. 113
