Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Takács Miklós: A solti Tételhegy középkori települései (Előzetes jelentés)
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 fogunk szólni - ez jelenti kutatási területünket a tételhegyi teamen belül. Sőt, e kutatási témánál maradva: az egyes jelenségekben, illetve más helyszíneken lelt apró leletekre, és így a leggyakoribb lelettípusra, a kerámiára csak olyan mértékben térünk ki, amennyire ezt az egyes jelenségek keltezése indokolja. Ugyanígy nem ismertetjük részletesen az Árpád-kori temetőkben kibontott sírokat sem. (E feladatot munkacsoportunk azon tagjai vállalták magukra, akik e két temetőfeltárásait irányították.) Csak annyit emelnénk ki, hogy a Tételhegy északi szélén, a Templomdombon két középkori temető részletét is sikerült feltárni. Egy, joggal sejthetően még a 10. században induló, de zömmel a 11. századra, valamint a 12. század elejére keltezhető sírokat eredményező, soros temetőt. Továbbá egy, olyan templom körüli temető részletét is, amely a jelen ismereteink szerint a 12. századtól keltezhető. E temetők számon tartása az Árpád-kori település szempontjából is nagy fontossággal bír, hiszen kiterjedésük a település belső szerkezetét is meghatározta. Hangsúlyosan vonatkoztatható e kijelentés a templomra és cintermére, mert azt egy, a légi fotókon jól kivehető árok választotta el a település többi részétől.4 Miközben az is tény, hogy a Templomdombon, azaz a Tételhegy északi szélén álló, Árpád-kori település egészének a képét elsősorban az határozta meg, hogy azt a bronzkori földvár belső, ovális sánccal és árokkal övezett részében létesítették. így jogos első helyen azt megvizsgálni, milyen állapotban is volt a bronzkori védmű az Árpád-korban, a középkori település fennállása idején. Utána viszont azon adatokat érdemes összefoglalni, amelyeket magáról az Árpád-kori településről sikerült összegyűjteni. A konkrét eredmények ismertetése előtt külön ki kell emelni, hogy a Tételhegy kutatásai valódi team munkában folytak. Így a mind a régészeti topográfiai munkák, mind pedig az egyes ásatások kivitelezése is számos szakember, illetve egyetemi hallgató részvételével és tevékeny hozzájárulásával folyt. Munkájukért fogadják e helyen is őszinte köszönetünket! A Tételhegy északi szélén levő, ovális alakú, bronzkori eredetű védmű az Árpád-korban Az ásatási beszámoló egyik előző fejezetében Somogyvári Ágnes már összefoglalta a Tételhegy északi szélén létesített, bronzkori védmű fontosabb para4 SZENTPÉTERI 2010,2,4. kép. métereit. így itt ezeket csak röviden, utalásszerűén ismertetjük. Oly mértékig, amennyire ez az Árpád-kori helyzetkép megértéséhez szükséges. Kiindulópontként azt kell rögzíteni, hogy a bronzkori védmű igencsak erodálódott állapotban élte meg korunkat. A második és harmadik évezred fordulóját már szabad szemmel széles árka is alig, azaz inkább csak az ilyen földművek felismerésére kiképzett szakemberek számára látható. Sőt az is tény, hogy e sáncárok vonulatát manapság már nem annyira a terepen, mint a légi fotókon lehet pontosabban tanulmányozni.5 A sánc több alkalommal is végrehajtott átvágásának kettős célja volt: egyfelől igyekeztünk meghatározni kiásásának a korát, másfelől pedig Árpád-kori állapotát is igyekeztünk tisztázni. Két kérdést fogalmaztunk meg az Árpád-kor vonatkozásában. Az első kérdésnek az erózióhoz kellett kapcsolódnia: milyen állapotban lehetett a sánc és árka az első és második évezred fordulója utáni évszázadokban. Valamint, második kérdésként, történt-e bármilyen, tudatos beavatkozás ezen állapot átalakítására, az adott építmény védelmi képességének esetleges újbóli kialakítása érdekében. A sáncárok déli ívén 2007-ben végrehajtott átvágás eredményeként jutottunk hozzá az e két kérdés megválaszolásához szükséges adatokhoz.6 A sáncárok betöltési rétegei lényegében egy időrendi horizontba tartoztak, a belőlük előkerült kerámia tanulsága szerint. A betöltés egyes rétegeiben kizárólag bronzkori edénytöredékek voltak. Joggal feltétezhetően arra utalva, hogy a sáncárok feltöltődése már a kiásása után nem sokkal megindult. A feltöltődés pontos kronológiájának a megállapítását sajnos az nehezíti, hogy a kései bronzkor után a Tételhegy e része hosszú időn át lakatlan volt, így pusztán a kerámiatöredékek alapján a betöltődés egyes fázisainak a pontosabb keltezése, a későbbi korokból származó kerámia hiánya miatt nem lehetséges. Annyi azonban talán így is kimondható - a következő települési korszak, az Árpád-kor leleteinek a hiánya miatt, hogy a sáncárok már csak egy széles, sekély árokként mutatkozhatott a 11-13. században, amikor az egykori földvár belső terében előbb egy soros temetőt, majd pedig egy települést és templomát létesítették (A sáncárok egyes betöltési fázisaiban kibontott leletekről Somogyvári Ágnes tanulmánya tartalmaz 5 SZENTPÉTERI 2010,2-5. kép. 6 E munkálatok első leírása SZENTPÉTERI 2008, 273. 112
