Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén
ARCHAEOLOG IA CUMANICA 2 megnyitásával egy időben. Ezen temetők közös sajátossága, hogy rövid ideig (legfeljebb 1-3 generáció) 92 használt, kisebb sírszámú temetkezőhelyekről van szó, melyek használata legfeljebb a VIII. század első évtizedéig nyúlt. A lovas temetkezések másik „elterjedési" területe a Duna-Tisza közének keleti oldala, a Körös-Maros közével szomszédos rész. Ezen a területen a szokás III. típusa a meghatározó. Itt — a bizonytalanságok ellenére is — kiemelkedik az esetek számával a makkoserdei temető, amelyben a lovas sírok döntő többsége a temető korai horizontjába tartozik. A temető lovas temetkezései összekapcsolódnak a késői típusú fülkesírokkal. Ezek régészeti leletanyaga biztos támpontot ad ahhoz, hogy a sírtípus Duna-Tisza közi megjelenésére vonatkozóan és természetesen így a lovassírok keltezéséhez is támpontunk legyen. A temetőben megásott első fülkesírokba a négyzet alakú lemezes veretekkel ellátott öveket, illetve ún. tüszős övet viselő férfiakat temették. A 24., 38., 58., 81., 209. és a 241. sírok elhelyezkedése jól mutatja, hogyan kezdték meg a temető megnyitását a temető tengelyében közel egy időben megásott sírokkal. A temetőnek ezt a horizontját a 24. sírban előkerült, II. Constans és IV. Constantinus (654-659) solidusa 9 3 keltezi. Ugyanakkor a temető legkésőbb megásott sírjai közé — ezek körét a 73. sír hosszú spirálcsüngős fülbevalója és a 105. sír áttört pikkelymintás, keskeny pajzs alakú csüngős övveretekből, áttört, liliomos szíjvégekből és poncolt, liliomos lyukvédőkből álló övgarnitúrája jól keletezi a VIII. század legvégére 9 4 — tartozik, mint legfiatalabb lovas sír a 317. sír. Vagyis a temető megnyitásakor és a temető használatának végén egyaránt temettek lóval együtt, fülkesírokat ásva, de a két csoport között több generációnyi hiátus van. Azt egyelőre nem tudni, hogy a lovas temetkezéssel és a fülkesírokkal miért hagytak fel a VII. század vége felé, és miért elevenítették fel ezt a szokást több generáció múlva, a VIII. század legvé92 A bugyi-űrbőpusztai temetőt már Bóna István is két különálló sírcsoportra osztotta, s megállapította, hogy a késői csoport több esetben rátemetkezett a korábbi sírokra, s a temetkezési szokásaik és leletanyaguk annyira különböző, hogy nem tartozhattak egy közösséghez (BÓNA 1957,160-161,173). 93 SOMOGYI 1997, 81. 94 SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, Pl. 5„ 8. A fülbevaló igen késői voltára már Kürti Béla felhívta a figyelmet, ő a fülkesíros temetkezés gyakorlásának IX. századig történő, folyamatos gyakorlásának bizonyítékaként értékelte (KÜRTI 1983,191-192). gén az ide temetkező közösség tagjai. Az tény, hogy a klasszikus griffes és indás övgarnitúrák hiányoznak a lovas sírok és a fülkesírok anyagából, de megvannak a temető aknasírjaiban, ami alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a temetőt folyamatos használták. Lószerszámos temetkezések A halotti áldozatok körébe tartozott, jelképes tartalommal bírt az a szokás, amikor a temetés alkalmával vagy utána, a sírba helyezték a lószerszámot vagy annak egyes elemeit anélkül, hogy a lovat egészben vagy részben is a sírba tették volna. 9 5 A rítust a hazai szakirodalomban jelképes lovas temetkezésként is említik. 9 6 Bóna István a lóban való viszonylagos szegénységgel magyarázta a szokás feltűnését az avarok között. 9 7 Ázsiában ezzel biztosan nem magyarázható a szokás megjelenése, ha a kudyrgei lószerszámos sírokra gondolunk, melyek mellett előkerültek a valószínűleg hozzájuk tartozó, ellentétesen fektetett, külön gödörbe eltemetett, felszerszámozott lovak is (Kudyrge 1. és 3. sír). 9 8 Lószerszámos temetkezést a VI-VII. századi Ázsibából az Altaj-vidéken kívül csak Tuvában, a Sagly-Bazi kurgán 27. kurgánban 9 9 ismerek. A Kárpát-medencében a lószerszámos temetkezés néhány, VI. század végére és a VII. század elejére keltezthető germán sírból is adatolt. Előfordul a Tiszántúlon gepida (Hódmezővásárhely-Kishomok 7. 10 0, Szolnok-Szanda 135. sír 10 1 és a Dunántúlon langobard temetkezésekben is (Szentendre 34.; Gyönk 6., Pilisvörösvár, Maria Ponsee 46. sír 10 2). Különösen a Kölked-Feketekapu A. temető 21. és 39. sírjai 10 3 és a kishomoki 7. sír teszi izgalmassá a párhuzamos jelenséget. Közismert a kölkedi temető germán kapcsolata. 104 A kishomoki temetőben pedig a feltárt 10 6 sírból 15 95 Néhány esetben a lószerszámos temetkezésekben a ló fog- vagy csont-attribútuma is jelen volt, s ezek kétségtelenné teszik, hogy a szokás jelképes tartalmat hordozott: a pitvarosi 125. sírban a lószerszámok közül lófog került elő (BENDE 2000, 243-244., 254.), a Szarvas-Grexatéglagyári 420. sírban lópata és astragalus volt (JUHÁSZ 2004, 62.). 96 KÜRTI 1990, 80., 82. 97 BÓNA 1989,19. 98 GAVRILOVA 1956,22, Tab. 7. A; Tab. 9. A. 99 GRAC 1968, 105-111. Tab. 49-50 100 BÓNA-NAGY 2002,43-44., Taf. 9. 101 BÓNA 2002,219., Abb. 89. 102 NAGY 2004, 155. 103 KISS 1996, 25-26., 29., Taf. 21-22., Taf. 26., Taf. 110.1-9., Taf. 111.8. 104 KISS 1996, 286-291. 18
