Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén
BALOGH CSILLA: AVAR KO RI LÓ, LOVAS ÉS LÓSZERSZÁM OS TEM ET K EZÉSEK A D UN A-Tl S Z A KÖZÉN kora avar, 91 gepida volt. A gepida temetkezések közül csak a 7. sírban voltak lószerszámok (zabla, kengyel, kantárveret, kerek, vas lószerszámveretek. Ezen kívül a 37. női sírból került elő olyan tárgy — egy végein karikákkal ellátott vasrúd —, mely talán szintén lószerszám része volt, egy feszítőzabla egyik rúdja lehetett. 10 5 Az avar sírok között egyetlen lovas sír volt (49. sír). 10 6 A 7. sír egyike a temető legfiatalabb gepida síregyütteseinek. Nagy Margit a piramis alakú, poncolt, aranyozott, bronz kantárveret alapján — mely típus főként a frank-alemann szállásterületre jellemző, s a típus legkorábbi előfordulása 570 körűire tehető 107 — az eltemetés idejét a VI. század utolsó harmadára tette. 10 8 A sír egyéb leletei (lándzsa és veretes pajzs) a pannóniai langobardokkal fenálló kapcsolatra utalnak. A temető gepida és avar temetkezéseinek vizsgálata nyomán Nagy Margit felvetette, hogy a kishomoki gepida közösség túlélte az avar foglalást és a VII. század közepéig használták. 10 9 Vagyis lehet, hogy nem csak véletlen, hogy a lószerszámos temetkezések legkorábbi előfordulása két olyan temetőből származik, amelyben az avar-germán kapcsolatok vitathatatlanul nyomon követhetők. A Duna-Tisza közéről eddig 5 kora avar korra tehető lószerszámos temetkezést ismerek (2. táblázat), melyek területi szóródása a ló- és lovas sírokhoz hasonló, vagyis a Duna és a Tisza mellett, keskeny sávban helyezkednek el (3. térkép). Közülük a kishegyesi 70. sír és a szeghegyi sír 11 0 jól ismert a szakirodalomban. Már a részleges állat temetkezéseknél említettem, hogy a szeghegyi sír esetében Somogyi Péter újabb vizsgálatai más megközelítésbe helyezték e temetkezést. Nemcsak a sírból említett lókoponyát értelmezte lovas sír helyett utólag a sírba beásott állatáldozatként, hanem az állatkoponya közelében, egy csomóban talált tárgyakat (vas akasztó, üst, vaspántos favödör, fokos, kés, sarlótöredék, lándzsacsúcs formájú vastárgy) is halotti áldozatnak interpretálta. 11 1 Ebben az értelemben tehát ez a sír is lószerszámos temetkezésnek tartható. Ez a sír egyúttal figyelmeztet arra is, hogy a lószerszámot 105 BÓNA-NAGY 2002, Taf. 12.; NAGY 2004,155. 106 BÓNA-NAGY 2002, Abb. 24.; Taf. 15. 107 NAWROTH 2001,85-88. 108 NAGY 2004, 156. 109 NAGY 2004,175. 110 GUBITZA 1907, 357-358.; ROEDIGER 1903. 111 SOMOGYI 2002. is tartalmazó, régebben előkerült leletegyüttesek esetében a lószerszám puszta megléte nem minden esetben jelez feltétlenül lovas sírt. Ezért nem zárható ki, hogy a ma már sajnos ellenőrizhetetlen, régi lelőhelyeink egy részében lószerszámos temetkezéseket feltételezzünk. Ide tartozik a Tass 38-as kilométerkőnél előkerült férfisír is. 11 2 A sort két újabb adattal egészíthetjük ki. A László Gyula által feltárt Felgyő-Űrmös tanyai avar temető 197. férfisírjában a bal combcsont és a térd mellett lószerszámhoz tartozó vas szíjelosztó karikák feküdtek, és valószínűleg a nyerget — amelyre a szíjvezető karika utal — a lábszárakra helyezték. 113 A másik sírt 2005-ben Lantos Andrea régész tárta fel Dunavecse-Kovacsos dűlőben. A sírban a férfiváz mellkasára hosszúfülű kengyelpárt fektettek, a bal kézfejnél kiskarikás csikózabla feküdt, s egy vékony, faragott csontlemezekkel díszített nyereg volt a halott bal lábfejére téve. 11 4 A lószerszámoknak ló nélküli sírba helyezésére mint temetési rítusra Kürti Béla hívta fel a kutatás figyelmét a gerlai kora avar sírok kapcsán. 11 5 A Kárpát-medencében a legnagyobb számban a Körös-Tisza-Maros közéről, kisebb számban a Felső-Tisza vidékről és a Dunántúlról adatolt. 11 6 Bende Lívia a lószerszámos temetkezési szokás gyakorlatának feltűnését — a Körös-Tisza-Maros közi koncentrált előfordulása alapján — a VII. század közepe tájára vagy ezt követő időre tette. 11 7 A tassi sír kapcsán már felvetettem, hogy esetleg a Duna-Tisza közén e szokás feltűnése korábbra, a VII. század középső harmadának inkább az elejére, vagy legfeljebb a közepére tehető. A szeghegyi, Heraclius és Heraclius Constantinus 616-625 között vert solidusát 11 8 tartalmazó sír új elemzése, illetve a felgyői 197. sír és az újonnan feltárt dunavecsei sír — az előbbiben nagylemezgömbös fülbevaló, alpi-típusú szíjvég és korai típusú csontlemezes tegez volt, az utóbbiban préselt ezüst, kettőspajzs alakú veretes öv, csuklózsinór-tartós markolatú vaskard és a csengele-jójárti bizánci korsó párja került elő — feltevésemet igazolja. Ezt támogatja 112 BALOGH 2002,310-311. 113 BALOGH 2009, Kat. 18., 199-202. kép. 114 BALOGH 2009, Kat. 13. 115 KÜRTI 1990,80-81. 116 BENDE 2000, 253-254,18. kép 117 BENDE 2000, 254. 118 SOMOGYI 1997,62-63. 19
