Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Fodor István: Van-e honfoglalás kori emlékanyagunkban „friss belső-ázsiai beütés"?

FODOR ISTVÁN: VAN-E HONFOGLALAS KORI E

ML

EKAN

YAGUNKBAN ... Fettich Nándor - mint említettem - minden indoklás nélkül a szarvast ábrázoló törteli szíjvéget is bevonta a párhuzamok körébe. Ma azonban már látjuk, hogy ez jó megérzés volt, mivel később az Altáj-vidéken valóban előkerült egy bronz szíjvég, amelyen szintén a szarvas alakját elevenítették meg.

6

3 Ráadásul e távoli párhuzamnak az okát is jól tudjuk: ebben az időben az eurázsiai steppén valóságos „szkíta reneszánsz" tanúi vagyunk. Ekkor - igaz kissé más formában s többnyire más gondolati tartalommal - az itt élő pásztornépek művészetében újból életre kel az ősi szkíta „állatstílusú" művészet számos alakja, a sas, szarvas, ló, de néha még a mesebeli griffmadár is. Honnan vették ezeket a steppei művészek, hiszen ők nem láthatták az évezrednél is korábbi szkíta mesterremekeket? A választ valószínűleg abban lelhetjük meg, hogy a belső-ázsiai nomádok körében - különösen az Altáj-Szaján vidékén - és a tőlük északabbra élő réntartók körében nem vesztek ki ezek az ősi alakok, itt megőrződtek mind a művészetben, mind a hiedelmekben.

64 A Fettich által oly fontosnak tartott belső-ázsiai (főként minuszinszki) párhuzamok száma az elmúlt időszak nagyszabású régészeti ásatásai után sem szaporodott meg, az újabb jeniszeji kirgiz emlékanyag jellege lényegében semmit sem változott, amit jól illusztrálnak a fegyveröv és lószerszám veretei. (7. kép.)

6

5 De hasonló képet mutatnak a IX-X. századi türk temetkezésekből előkerült leletek is.

6

6 Példaként B. B. Ovcsinnikova ásatásaiból mutatunk be válogatást. (8. kép.)

67 A régészeti emlékanyag rövid áttekintése után tehát bizonyára joggal juthatunk arra a következtetésre, hogy a maga idején Fettich Nándor erősen eltúlozta honfoglalás kori leleteink belső-ázsiai párhuzamainak jelentőségét s abból megalapozatlan történeti következtetéseket vont le. Ezek a nagyon is távoli analógiák a két terület fémművességében ugyanis az általános steppei „divat" jelenségei s egyáltalában még csak nem is utalnak a két terület népességének bármilyen közvetlen kapcsolatára. Honfoglalás kori régészeti hagyatékunkban tehát nincsen semmiféle „friss belső-ázsiai beütés." druzsinnyikok sírjaiban lelték őket. CSERNYENKO 2006, 208.) 63 KIZLASZOV - KOROL 1990, 135. 57/2. kép; FODOR 2006a, 25. 15. kép; FODOR 2009a, 125. 5. kép. 64 KOROL 1998, 221-222; FODOR 2009a, 123-124. 65 BUTANAEV - HUDJAKOV 2000,15. kép. Vö. HUDJAKOV 1982. 66 Vö. SZAVINOV 1984; SZAVINOV 1994; MOGILNY1KOV 2002. 67 OVCSINNIKOVA 1990. Ami pedig a fenti elgondolás megtámogatására felhozott állítólagos nyelvészeti bizonyítékokat illeti, úgy vélem, ma már azok sem vehetők komolyan számításba. Igaz ugyan, hogy Németh Gyula Kürt törzsünk nevének belső-ázsiai származását - ha más indokok alapján is - a későbbiekben sem vetette el,

6

8 magam úgy vélem, hogy e törzsnév általa adott magyarázata alighanem alapjaiban hibás. Aligha számolhatunk ugyanis azzal, hogy bármely embercsoport - lett légyen az nemzetség, törzs, vagy etnikum - „hótorlasz"-nak nevezte volna magát.

6

9 Valószínűleg ennek a mérlegelése is szerepet játszott abban, hogy Berta Árpád más utat választott e törzsnév jelentésének magyarázatára.

70 Fettich Nándornak tehát az a történeti feltevése, hogy valamikor a IX. század közepe után a magyarsághoz belső-ázsiai népcsoport csatlakozott volna, ma már nyelvészeti érvekkel sem támasztható alá. Nem csupán Kürt törzsnevünk ilyen irányú magyarázata dőlt meg ugyanis, hanem Németh Gyula másik érve is: a székely rovásírás feltételezett belső-ázsiai eredete, amely egyáltalán nem igazolható.

7

1 De nem igazolható ez a történeti kép a sokat emlegetett embertani adatokkal sem, hiszen a mongoloid embertani alkat egyáltalában nem jelenti azt, hogy a honfoglaló magyarságnak „frissen csatlakozott" népelemei lettek volna. A Kr. u. I. évezred elejétől (a hun népvándorlástól) kezdve ugyanis számos, mongoloid embertani típusú népcsoport sodródott keletről Európa keleti peremére, nem beszélve a már korábban is ezen a vidékeken élt mongoloid népességről. (Meg kell itt még jegyeznem, hogy a Fettich által felrajzolt történeti kép korántsem tiszta és következetes. Egészen rejtélyes például a német nyelvű könyvében emlegetett „ukrajnai hunok" kiléte, továbbá az is, hogy milyen szerepet tulajdonított nekik a szerző a magyarság „megszervezésében.") Elgondolásának rövid ismertetéséből is talán egyértelműen kitűnt, hogy Fettich is osztotta korának azt a történetietlen felfogását, hogy a honfoglaló magyarság „törökös jellegű" volt és létrejöttét annak köszönhette, hogy valamilyen török nép „megszervezte." E velejéig korszerűtlen és tudománytalan felfogás a nomád életmódot és műveltséget ítélte „törökösnek," mintha 68 NÉMETH 1991, 198-201. 69 A magyar nyelvészek közül Moór Elemér már jóval korábban elutasította ezt a feltevést. Ld. MOÓR 1943, 65-66. 70 BERTA 1989, 10-11. 71 RÓNA-TAS 1986,175; RÓNA-TAS 1995,171-172. 67