Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Fodor István: Van-e honfoglalás kori emlékanyagunkban „friss belső-ázsiai beütés"?
ARCHAEOLOG IA CUMANICA 2 éltek a minuszinszki medencében, egészen a XVIII. század elejéig, amikor a dzsungáriai kán erőszakkal a Tiensan-hegységbe költöztette át őket, gondolván, hogy rokonai az ottani kirgizeknek s ily módon az ő alattvalói. 5 2 Honfoglalás kori emlékanyagunk minuszinszki párhuzamaihoz visszatérve, úgy véljük, ezek meglehetősen távoli analógiák, s a keleti terület hatását még a szaltovói műveltség területén sem ítélhetjük erősnek. Igaz, A. P. Okladnyikov, az említett Bajkál-vidéki rajzok kapcsán felvetette, hogy a magyar palmettás ornamentika nemcsak az iráni és közép-ázsiai mintás textíliáknak köszönheti létrejöttét, hanem a jeniszeji kirgiz fémművességnek is, amely nyugat felé Levédiáig, kelet felé pedig a Bajkálig kisugározhatott. A magyar tarsolylemezek mintázatával az említett IX. századi kopjoni temetőben lelt aranytál díszítését veti egybe. 53 (4. kép.) 5 4 Ő azonban csak Fettich Nándor régi nézetét ismerte a magyar szakirodalomból, aki szerint a honfoglalók ötvöstárgyai zömmel még a keleti, levédiai hazában készültek. 5 5 Ma azonban már kétségbevonhatatlan, hogy honszerzőink ötvösremekeinek túlnyomó többsége a Kárpát-medencében és a X. században készült. 5 6 Itt a jeniszeji „hatás" már csak az irdatlan távolság miatt is alig elképzelhető. Másrészt az is szemmel látható, hogy a némileg hasonló díszítőelemek száma igen kevés a kopjoni tálon - de a korsókon is - annál erősebb ott a kínai ízlés és motívumkincs. A mégis fellelhető hasonlóság nézetem szerint egészen mással magyarázható. A VII-VIII. században válik uralkodóvá a posztszasszanida iráni és szogdiai művészetben a növényi ornamentika, amelyik igen gyorsan, óriási területeken elterjed a steppei népek művészetében. A növényi motívumok kiindulási területükön is gondolati tartalmat hordoztak, 5 7 s azt vettek föl azokban a művészetekben is, ahol adoptálták őket, csakhogy - természetesen nem mindenütt ugyanazt. Változott tehát a gondolati tartalom, amely a steppei környezetben főként a samanisztikus hitvilágból táplálkozott, de változott némileg a forma is, méghozzá a helyi hagyományok52 Ld. MALCEVA 1968; POTAPOV 1968. 53 OKLADNYIKOV 2003. 392. 54 KIZLASZOV 1981,138. 55 OKLADNYIKOV 2003, 391-392. 56 LÁSZLÓ 1970,64. 57 LELEKOV 1976. nak és a szomszédos, nagy hatást gyakorló művészetek jellegének megfelelően. 5 8 Ennek ellenére mégis maradtak közös jegyek - s ez az, ami a minuszinszki kirgiz és a magyar művészetet valamelyest rokonítja. Meg az, hogy a steppei művészetben a növényi ornamentikát mindenütt, szinte kizárólag a vereteken, lószerszámdíszeken alkalmazták. Fentebb említettük, hogy egy tarsoly- vagy tegezfüggesztő s a szív alakú lószerszámveretek is hasonlóságot mutatnak a két területen. Az újabb leletek fényében ma már egyértelmű, hogy a minuszinszki medence nomádjai másfajta díszítésű és szerkezetű tarsolyt viseltek. 5 9 A szív alakú szügyelőveretek is csak nagyon távolról emlékeztetnek egymásra. A Tovosztin-gyűjtemény Fettich által is közölt maszkos-indás és egyszerűbb kivitelű verete nálunk eddig ismeretlen.(5. kép.) 6 0 A Kavkazszkoje faluból származó 8,4 x 7,8 cm-es maszkos veretet a nálunk szintén úgyszólván ismeretlen, textilt alkalmazó öntési eljárással 6 1 készítették. A vereten látható karcsú indák ugyanúgy idegenek a magyar ötvösgyakorlattól, mint a Szabinszkoje faluból származó, 6,4 x 5,1 cm nagyságú kisebbik veret mintázata. Bizton megállapíthatjuk, hogy díszes szügyelővereteink legközelebbi párhuzamait továbbra is a kijevi fegyveres kíséret sírjaiból előkerült hasonló alakú és palmettamintás veretekben láthatjuk. (6. kép.) 6 2 58 KOROL 1998, 222-224. 59 Vö. KIZLASZOV - KOROL 1990, 134. - Az egyik közeljövőben tervezett dolgozatomban foglalkozom majd részletesebben az eurázsiai steppe középkori nomádjainak tarsolyviselési szokásaival. 60 TALLGREN 1917, IX. t. 18,25. 61 Erről ld. LÁSZLÓ 1970, 81-82; FODOR 2004,148. 62 KARGER 1958,169-172, XIV. t. FODOR 2009, 60. - László Gyula is összevetette a Kolozsvár - Zápolya-utcai, a bodrogszerdahelyi és a keleti levél alakú csörgődíszeket. (LÁSZLÓ 1943, 29; 1943a, 134-135, X, t, 3.) Ebből az alábbi következtetésre jutott: „A felhozott rokonleletek egyikén sem szerepel a tarsolylemezek mintakincse olyan formában, mint a Zápolya utcai csörgőn. A párhuzamok egy részét már lelőhelyük miatt sem sorolhatjuk a honfoglalók közvetlen emlékei közé. Az a csörgőforma tehát, amire a Zápolya utcai 11. sírban rábukkantunk, nem kizárólagosan a magyarság sajátja volt, hanem - különösképpen ha a díszítetlen csörgőket is számításba vesszük - az egész eurázsiai steppeöv egykori művészetének egyik elterjedt formája volt. Ez az óriási területet felölelő elterjedés már egymagában is sok évszázados előzményeket sejtet." (LÁSZLÓ 1943, 29.) E megállapítás lényegében ma is érvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy az előzmények nem mennek vissza sok évszázadra, az egész steppén a türk kortól jelennek meg a lószerszámzat ilyenfajta díszei. - Lgutóbb 0. Csernyenko foglalkozott e kérdéssel a Csernyigov ielletti tabajevkai és sesztovici példányok kapcsán. Arra az eredményre jutott, hogy e díszes csörgők prototípusai keleten, Belső- és Közép-Ázsiában készülhettek, csörgő hangjuk miatt hitvilági szerepük is lehetett (ti. a „sámán-lovat" látták el ilyen szerszámdíszekkel), s a rangosabb 66
