Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Müller Róbert: Egy kora középkori vaseszköz lelet Saladorfból

müller ró

bert: egy kora középkori vaseszköz lelet saladorfból és inkább csak húzva metszésre alkalmas. A tövénél kiszélesedő, alul is hegyben végződő penge kétsarkos, és ezzel az eszközzel nemcsak húzva, hanem tolva is el lehetett metszeni a szőlővesszőt. Ez utóbbi módon precízebb munkát lehetett végezni, ezért általában ezeket a metszőkéseket tekintik fejlettebbnek. A kétsarkos metszőkések további két típusra oszthatók, a felül-alul ívelt és a felül ívelt, alul egyenes pengékre.

16 Egy-egy borvidékre általában azonos típusú metszőkés a jellemző.

1

7 De arra is találunk példát, hogy teljesen eltérő metszőkésformák éltek egy-egy területen.

1

8 A saladorfi metszőkések az egysarkos, baltás típusba tartoznak. Milyen metszőkéseket használhattak a késő középkorban vagy az újkorban Saladorfban és környékén? Egy közeli település, Nußdorf ob der Traisen nagyközség Keresztelő Szt. János tiszteletére szentelt templomában megkapjuk erre a választ. A templom hajójának boltozata a 16. század elején, késő gótikus stílusban készült el.

1

9 Az egyik zárókő (S 7.) két egymást keresztező szőlőmetszőkést és egy hegyes kapát ábrázol (3. kép).

2

0 Formájuk egyértelmű: kétsarkos, balta nélküli szőlőmetszőkésekről van szó. Ez az ábrázolás is cáfolja azt a feltételezést, hogy a XVI. században a baltás metszőkések váltják fel a balta nélkülieket. Az igazi eszközöktől csak annyiban térnek el, hogy a két sarok lekerekített. Ez a típus feltehetően a XIX. század elejéig használatban maradhatott- amikor a szőlőmetszőkéseket a metszőollók váltották fel -, hisz a hajó külső oldalán, a DNy-i sarok közelében a koszorúpárkányt a barokk korban készítették,

2

1 és ezen egy rövid csapokra metszett szőlőindát ugyancsak két szőlőmetszőkés keresztez, és ezek ugyanazt a típust képviselik (4. kép).

2

2 Nemcsak a szőlőmetszőkések, de a sarló is ellentmond a késő középkorra történő keltezésnek, mert a sarlótípusok is viszonylag jól keltezhetők. Ez a nyéltüskéhez tompaszögben visszatört, élezett nyakkal csatlakozó, majd széles ívben előrehajló és hegyben végződő pengéjű sarló azonos Beranová BI. típusával, amely 16 PATAY 1964, 186-187. 17 VINCZE 1957. 18 FROLEC 1972, 271. térkép. 19 KOCH 2000,94-95. 20 Ez úton mondok köszönetet Christoph Bleslnek, aki rendelkezésemre bocsátotta a fényképfelvételt. 21 KOCH 2000,90. 22 Ez úton mondok köszönetet Christoph Bleslnek, aki rendelkezésemre bocsátotta a fényképfelvételt. a Kr. u. I. évezred második felére jellemző.

2

3 Nálunk ebbe a típusba tartozik az avar kori és a honfoglalás kori temetkezésekből ismert sarlók döntő többsége.

24 A pannóniai, római kori sarlóktól a nyélfelerősítés módja különbözteti meg, hisz azok tüskés-szegecseit nyélfelerősítésűek voltak,

2

5 a későbbiek pedig nemcsak formában tértek el, de keskenyebb és hosszabb pengéjűek voltak. Nagyon hasonlít a saladorfi sarlóra a cebovcei vaseszköz lelet egyik sarlója, amit ugyancsak a IX. századra kelteztek a többi lelet alapján,

26 vagy említhetjük a Mikulcicén előkerült nagy számú hasonló sarlót.

2

7 A közép-európai, késő középkori sarlók egészen más formát mutatnak. Két változatuk van.

2

8 Az egyiknél a nyéltüskéhez derékszögben egy hosszú, élezetlen nyak csatlakozik, majd hirtelen, derékszögű görbülettel következik a többnyire fogazott élű, nagy ívben előrehajló, keskeny penge.

2

9 A másik típus a gyakoribb, ennek a pengéje hasonló, de a nyak egészen rövid.

3

0 A két vaskarikáról úgy vélte a leírásban A. Preinfalk, hogy a szőlőmetszőkések fanyelének rögzítésére, öszszeszorítására szolgáltak. Ez aligha állja meg a helyét, hiszen akkor a nyelezett állapotban elrejtett szőlőmetszőkések nyéltüskéjén kellet volna előkerülniük,

3

1 másrészt szabályos kör keresztmetszetű 23 BERANOVÁ 1957, 103. és 101., Obr. 1. Szerinte a legkésőbbi példányoka 13. századra keltezhetők. 24 MÜLLER 1975, 79-80. és Abb. 11.; MÜLLER 1982, 479-480. 25 MÜLLER 1982, 473-475. 26 TOCIK 1983, 215., Obr. 2.4. 27 POLÁCEK 2003. 680-688., Abb. 14-22. Különösen hasonló pl az Abb. 22. 3H (2. kép 7.). 28 MÜLLER 1982,482. 29 PREINFALK 2006, 545. is hangsúlyozza, hogy a későközépkori sarlópengék keskenyebbek, mint a korábbiak, és ennek tartja a saladorfi példányt is, holott a 2.4 cm-es pengeszélesség lényegesen meghaladja a későközépkori sarlók átlagban 1.6-2.0 cm-es pengeszélességét. Ezt a hosszan visszatört nyakú változatot tartották késő vaskorinak is (STEENSBERG 1943,210.), de mind az Ardealból (PÂRVAN 1926,780., Fig. 337.7.), mind a La Téneből (VOUGA 1923, 75., pl. XXIV. 4.) származó darabok szórványként kerültek elő, így önmagukban nincs keltező értékük. 30 Ez a típus azonos BERANOVÁ DIII. típusával (1957, 105., Obr. 2.), amely Szászországban már a 12. században elterjedhetett (QUITTA 1955.). Ezt a változatot is visszavezették a késő vaskorra, a guntramsdorfi darab (2. kép 5.) alapján, holott az eredeti sírleírásból világos, hogy az I. sír fel volt dúlva, és a környékéről gyűjtötték össze a leleteit, többek között az ép sarlót (WIMMER 1930, 130. és Abb. 8.), és már Pittioni megjegyezte, hogy a kelta sírokba nem szokás sarlót tenni (PITTIONI, 1930, 85. és Taf. VII. 1.). De hasonló sarlókat (2. kép 6.) említhetünk Königshof-Ödekloster lelőhelyről (B. THOMAS 1964, 170-172.) és a későközépkorban elnéptelenedett Pfaffenschlag településről (NEKUDA 1975,135. és 133. kép) 31 PREINFALK 2006, 542. Abb. 3. világosan mutatja, hogy a két karika önmagában került elő. 205