Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Lezsák Gabriella: A kunszállási avarok temetkezési szokásai
lezsák gabriella: a kunszállási avarok temetkezési szokásai maradványok nagy számban kerültek elő a temetőben. A tafonómiai veszteség miatt nem mindig állapítható meg pontosan, hogy egészben eltemetett áldozati állattal vagy ételmelléklet maradványaival van-e dolgunk. 7 5 Mégis úgy tűnik, a temetőben kétféle módon helyeztek a halottak mellé baromfit: alkalmanként néhány szárnyas csont, általában hosszúcsont került sírba, míg néhány esetben egész baromfivázakat mellékeltek. Előzőnél az ételmelléklet szerep valószínűsíthető, míg az utóbbi rituális szokásról tanúskodhat. Az egészben sírba tett baromfimaradványok a temető öntött övdíszes részén egy csoportban elhelyezkedő női sírokból (4., 8., 10., 61.) kerültek elő, az antropológiai vizsgálatok szerint az egymás mellett megásott 4., 8., 10. sírban nyugvó nők rokoni kapcsolatban álltak egymással: egy családhoz tartoztak, 7 6 míg a 61. sírban eltemetett fiatal nő fülbevalója révén kötődött a 8. sírhoz (vagyis minden bizonnyal kortársak voltak). Az életkor adatokat tekintve ketten az aduitus (4., 61.), ketten pedig a senium (8., 10.) korban haltak meg. Ezeknél a síroknál a mongolid és az europomongolid karakter dominált. 7 7 Az egészben mellékelt szárnyasok közvetlenül a jobb kézfejnél (8., 61.), vagy a jobb alkaron (4., 10.) feküdtek, ez azt jelenti, hogy a koporsón, fakonstrukción belül helyezték el őket (5. kép). A temető egészét tekintve leszűrhető következtetés: a szárnyas áldozat Kunszállás-Fülöpjakabon egy szűk, rokonsági kapcsolatban lévő csoportra volt jellemző, azonos időszakban, a leletanyag alapján a 8. század első harmadában. Az egészben mellékelt szárnyas más avar kori temetőben is gyakran előfordul. 7 8 Ahol végeztek archaeozoológiai vizsgálatokat, kimutatták, hogy nem konyhakészen kerültek sírba, így valószínűleg állatáldozatként értékelhetők. 7 9 Kunszálláson a néhány hoszszúcsont maradvány viszont azt jelzi, hogy a baromfi az étkezésben is szerepet játszott, női, csecsemő-, gyermek- és férfisírban is megtalálták őket. így a szárnyasok kultikus rendeltetése nem kérdőjelezheti meg azt, 75 Vö.: BARTOSIEWICZ 1995,173. 76 VARGA 1974, 181-186. A 8. és a 10. sírban fekvő nők testvérek voltak, a 4. sírban nyugvó nő az unokahúguk volt. 77 VARGA 1974. 183-184; MENDE 1995. 78 Pl. Sopronkőhida (TÖRÖK 1973, 36-37; BÖKÖNYI 1973, 119.); Vác (TETTAMANTI 2000.); Kiskőrös-Város alatt (BÖKÖNYI 1955, 322); Székkutas (BENDE 2003, 320). Székkutason kizárólag férfisírokban találták meg, szintén a jobb oldalon, a kézfejnél feküdtek (BENDE 2003,320.). 79 Pl. Székkutas (KÖRÖSI 2005, 245.); Sopronkőhida (BÖKÖNYI 1973, 119.). hogy Kunszálláson is elsősorban élelemtermelés miatt neveltek szárnyast. 8 0 Mivel a kunszállási avar temető baromfi maradványait szakember nem vizsgálta, nem dönthető el biztonsággal, hogy az egészben eltemetett maradványok tyúk vagy kakas csontvázak: a párhuzamok alapján mindkettő egyaránt előfordulhatott. A feltételezések szerint az egész, bizonyíthatóan nem konyhakész állapotban sírba tett baromfinak rituális szerepe volt. Bökönyi Sándor úgy vélte, hogy rontáselhárító célt szolgált, 8 1 Szabó János Győző néprajzi párhuzamok alapján a szárnyasok hitvilági szerepére mutatott rá: „a régiek képzetében a meghalt számára kikaparták a túlvilági utat". 8 2 Az egészben mellékelt szárnyas a kunszállási avar sírokban valószínűleg apotropaikus célzattal került a koporsóba és lélekvezető szerepe is lehetett. 8 3 80 Vö:SZABÖ 1981,65. 81 BÖKÖNYI 1973, 119. 82 SZABÓ 1981,65. 83 A kakashoz fűződő mitologikus képzetek jelleméből adódhattak, így lehetett elsősorban az éberség szimbóluma: a kakas kukorékolására megszűnik a gonosz hatalma (IPOLYI 1854, 280, 246, 579). Az éberség jelképeként a 10. századi szláv mitológiában is kimutatható megléte. A szlávok kakas áldozatairól Bíborbanszületett Konstantin tudósít: a Dnyeperen lehajózva a szerencsés kimenetelű utazás végeztével, „miután átjutottak e helyen, elérik a Szent Gergelynek nevezett szigetet, amely szigeten mutatják be áldozataikat is, minthogy ott egy hatalmas tölgyfa áll, s eleven kakasokat áldoznak." (ERDÉLYI 1986, 33, Moravcsik GYULA fordítása). A magyar mitológiában és az általános kultúrkörökben a kakas elsősorban a lét kezdetét jelző napot, a születőiéiben lévő szellemi fényt, vagyis a feltámadást jelképezi (SZEMADÄM 1988, 105.). A magyar néphitben általában agrármágiák áldozati állata (ÚJVÁRY 1981, 137.). A kakas, mint áldozati állat a szlávoknál és a görögöknél is szerepel. A pogány szláv hagyományban Gyógyító Szent Vitus egyik attribútuma, rendszeresen áldoztak neki kakast. A görögöknél a kakas a lelkeket vezető Hermész és gyógyító Aszklépiosz szent szárnyasa, szétkergeti az éjszaka sötétségét, ö az újjászületett nap hírnöke. Ha valaki meghalt, Aszklépiosznak gyakran áldoztak kakast. A görögök szerint lélekvezető volt a kakas Hermész és Attisz Isten mellett is. A túlvilágon az új fényre eszmélő lélek megérkeztét jelezte (SZEMADÁM 1988, 105.). Az Aszklépioszi kakas áldozati szertartását rendszerint antik templombelsőkben is ábrázolták. A germánok (SZEMADÁM 1988,105.) és a perzsák hitvilágában is szerepel, utóbbinál erős hangú kukorékolásáról azt tartják, hogy elűzi a gonosz szellemeket. A régi kínaiak és az altáji népek hitvilágában, gyászszertartásában is megtalálható. Utóbbiak a koporsóba, a halott mellé gyakorta helyeztek fehér kakast, apotropaikus célzattal. Egyes altáji népek a négy évszak tiszteletére áldoztak kakast (BARTH A J. 1998.), s a sámánszertartások során a halottas ágyhoz kötözött baromfi eloldásával hajtottak végre démonüzést (SZEMADÁM 1988,105.). A magyar táltosok is viseltek fejükön kakas tollakat, a másvilágra bejáratos lélekvezető madár tolla túlvilági útjuk során segítette őket (DIÓSZEGI 1967, 79-80.). 151
