Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Rosta Szabolcs - Lichtenstein László: Egy szarmata telep a 2-3. század fordulóján
ROSTA SZABOLCS - LICHTENSTEIN LÁSZLÓ: EGY SZARMATA TELEP A 2-3. SZÁZAD FORDULÓJÁN zet adódott, hogy minimális szuperpozícióval jelentkező, jól elkülöníthető településszerkezeti egységeket produkáló, rövid ideig lakott telepet tárhattunk fel. így nagy lehetőséget adott a 200x300 méter alapterületű Tesco építés, mely még akkor is igaz, ha nem a teljes felületet tárhattuk fel, hiszen a települési jelenségeket figyelembe véve szerteágazóan nyithattuk ásatási felületeinket, szondáinkat. A telep fennállását a római kerámiaanyag kb. Kr.u. 180-220/230 közé keltezi. Elképzelhető lehetne az is, hogy a település első fázisa még a markomann háborúk lezárása előtti időszakra nyúlik vissza, ezért nem is jelentkezik római anyaggal. Azonban úgy véljük, hogy a római leletanyag nyújtotta abszolút időrendet sem a többsoron felvázolt szerencsés településszerkezeti helyzet adta relatív időrend, sem a barbár leletanyag alapján nincs okunk szűkíteni vagy tágítani. Nem merül fel olyan probléma, mint az újhartyáni telep esetében, ahol a terra sigillata anyag jóval tágabb időhatáron belül keltezte a telepet, mint azt a telepszerkezeti, strukturális, szuperpozíciós helyzet, vagy a barbár anyag mutatta. 1 0 Úgy véljük, hogy a telep létrejötte és fennállása a markomann háborúk lezárultával beköszönő békésebb időszak, melynek élénk kereskedelmi tevékenységét a ritka nagyarányú római import is jelzi. Leletanyag Csontanyag A feltáráson nagy mennyiségű állatcsont került elő, a leletanyag teljes archaeozoológiai feldolgozása még nem készült el. Előzetesen áttekintve az anyagot elmondhatjuk, hogy a csontanyag faj szerinti megoszlása nem tér el jelentősen az eddig feldolgozott szarmata településeken tapasztalt átlagtól. Szarvasmarha, kiskérődző, ló, sertés és szárnyas csontok kerültek elő nagyobb számban, de szarvas agancsának töredéke is színesíti a leletanyagot. A letelepedettség mértékét sertés és a szárnyasok csontjai jelzik. A leletanyag közt nem találunk csontszerszámokat, mindössze egy csontkorcsolya töredéke került elő a településről. Néhány hosszúcsonton kopásnyomok láthatóak, mely alapján elképzelhető, hogy azokat eszközként használták. Kutyatemetkezések kérdése Két gödörből került elő három kutya csontváza. 10 SZEKERES -VADAY 2001, 238. A 121. gödörben a kutya igen magasan, a gödör felső betöltésében feküdt, koponyája néhány centiméterre a váztól került elő. A 195. gödörben fekvő két kutyaváz közül csak az egyiket tudtuk kibontani eredeti helyzetében, a méhkas alakú verem alsó betöltésében, annak oldala mentén feküdt. A másik vázat a bontómunkás felszedte. Elmondása szerint az előző vázhoz hasonlóan, anatómiai rendben feküdt. Tudjuk, hogy a keleti népek hitvilágában a kutya kitüntetett szerepet játszott. A Kárpát-medencébe érkező utolsó keleti nomád nép, a kunok szokásaiban még évszázadok múlva is meghatározó volt, akárcsak a többi itt megfordult keleti nomád - így a magyarok - esetében is." A kutya részleges vagy teljes eltemetésére már a keleti szarmata lelőhelyeken is rábukkantak. Azokat az állatokat valószínűleg rituális-mágikus szertartás keretében helyezték a sírgödrökbe. 12 A kiskunhalasiakhoz hasonlóan hulladékgödörben eltemetett kutyacsontvázak gyakori jellegzetességei minden korszak telepeinek. Szarmata telepeken is több helyen találtak ilyet, többek közt Nagymágocs-Paptanyán, 13 Biharkeresztes-Ártánd Nagy- és Kisfarkasdombon, stb. 14 A kutyának a keleti népek hitvilágában elfoglalt előkelő helye ellenére, a kiskunhalasi szarmata település területén feltárt kutyatemetkezéseket nem tartjuk rituális jel legűeknek. A kutyák tetemét egyszerűen használaton kívüli tárológödrökben helyezték el. A 121. objektumba temetett kutya esetében felmerülhet, hogy fejét levágták, bár a nyesett felszínen előkerült váz esetében a fej kisebb elcsúszását az anatómiai rendtől talán a nem szerencsés feltárási szituációval is magyarázhatjuk, ráadásul egy majdnem teljesen betöltődött, szemetesnek használt verembe tették. A 195. gödör vázánál még ennyi sem utal rituális temetésre. A kutyák anatómiai rendben, egy már felhagyott, a kutyák behelyezése után hulladékgödörnek használt tárolóveremben feküdtek. A lelőhelyen a kutyavázakat szemlélve nem figyelhető meg olyan jellegzetesség, mely alapján halvány gyanú is felmerülhetne a rituális temetéssel kapcsolatban. Lényegében az a biztos, hogy az elhullott kutyáknak még külön sírhelyet sem ástak, hanem a szemétre dobták ki a tetemeket, melyekre valamennyi földet rászórva 11 HORVÁTH 2001, 141-146. 12 KULCSÁR 1998, 72-73. 13 VÖRÖS 1998, 64., 11. kép 14 BÖKÖNY1 1984, 258-259. 93
