Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Rosta Szabolcs - Lichtenstein László: Egy szarmata telep a 2-3. század fordulóján
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 inkább csak befödték ezzel, minthogy rendesen eltemették volna őket. Hogy a telepen kutyavázak vannak, ellenben más állatét nem lehet találni, az Kiskunhalason - és legtöbbször valószínűleg máshol is - bizonyosan nem a kutya kultuszához köthető, hanem ahhoz, hogy a kutya maradványait általában nem hasznosították. Fémleletek A felhagyott szarmata településekhez hasonlóan fémleletek tekintetében itt is rendkívüli szegénység tapasztalható. A római áruk közt jól keltezhetőek a fibulák. Kiskunhalason egyetlen darab, gombos végű számszeríjfibula került elő, melynek tűtartója derékszögben csatlakozik a lábhoz. Maga a fibula bronzból, tűtartója vasból készült (18. kép). Ez az ún. alföldi vagy szarmata típusú számszeríjfibula az egyik leggyakoribb fajta, lengyei- és németországi lelőhelyeken, de dák területeken is honos, a 2. század második felében - 3. század elején a legelterjedtebb. A Kiskunhalason előkerült típus a 3. században volt kedvelt a szarmaták körében, mely alátámasztja a kerámiák alapján megállapított keltezést." Az egyetlen számszeríjfibulán kívül csak vastöredékeket, valamint egy bronzhuzal töredéket találtunk az egyik árokban. A vastárgyak legtöbbje a felismerhetetlenségig korrodálódott. Csupán pár szem díszítetlen felületű fehér, szabálytalan gömb alakú üveggyöngy került elő a feltáráson néhány hulladékgödör aljából. A szarmata korszakban végig divatban voltak, kronológiai következtetések levonására nem alkalmasak. Kerámiaanyag Kézzel formált, szarmata „házi kerámia" A telepen talált kézzel formált házi kerámia homokkal, tört kerámiával, pelyvával soványított, rossz égetésű, törésfelületük sokszor réteges. Változóan gyenge minőségűek. Egyetlen darab felfényezett felületű töredék volt a leletanyagban. A lelőhelyen a kézzel formált edények töredékeinek szinte egészét - néhány fedő, egy csésze, egy pohár, néhány sütőlaptöredék és kevés miniatűr edény mellett - a fazekak töredékei alkotják. Fedők ívelt oldalúak, kiugró fogógombbal ellátottak, peremük 15 VADAY 1989, 78., 304., Abb. 12.11-12. lekerekített. A fogógomb tetejébe ujjal vagy négyzetes átmetszetű eszközzel mélyedést nyomtak (5. kép 1.). Néhány esetben teljesen átfúrták őket (5. kép 2-3.). A teljesen átfúrt fedők funkciója esetleg parázsborítóként határozható meg. Két kisebb darab egyenes aljú, nagyon rossz minőségű sütőlaptöredéket is találtunk. Miniatűr edények A 247. épület betöltéséből több fazekat, fedőt formázó miniatűr edény töredéke került elő. Gyermekjátéknak, piperekészlet darabjának határozhatjuk meg ezeket. Különleges darab egy hasáb alakú, sarkainál enyhén felhúzott, kézzel formált kisméretű edény. (5. kép 4.) Fazekak A kézzel formált házikerámia zömét a kisebb-nagyobb méretű fazék töredékei teszik ki, a lelőhely teljes területén egyöntetűen jelentkezik. Méretük, színük változatos, anyaguk változóan rossz minőségű, töredékei jórészt díszítetlenek, zúzott kerámiával, pelyvával soványították. Jellemző a kihajló perem, a rekonstruálható formák nem hasasodóak (6. kép 1-4.). A töredékek nagy része díszítetlen. A díszített darabok szinte teljes egészében a 115. kemence platnijából jöttek elő. Méreteik szerint két csoportra oszthatók, a nagy, 55-60 cm magas fazék, felületüket fehér, sárga agyagmáz borítja. A 115. kemence kerámiaplatnijából két teljes és több majdnem egész nagy fazekat lehetett összeállítani. Némelyik díszített. A vállon egy sorban körbefutó, szabálytalan távolságban, változó mélységben ujjal benyomkodott díszítőelem mellett (7. kép 5.) egy másik nagyméretű fazékon hasonló motívum látszik, melynél a kihajló perem alatt körben egy sorban, kerek átmetszetű eszközzel szabályos távolságban, egyenlő mélységű benyomkodás van (7. kép 4.). A leggyakoribb díszítőelem a benyomkodás. Ez általában az edény nyakán egy sorban mutatkozik (7. kép 3.), de létezik az edény teljes külső felületét díszítő ujjbenyomkodás is (7. kép 2.). Hasonló díszítésű darabokat a gyomai lelőhelyen találunk. 1 6 Látványos díszítése van a náddal mélyen beszurkált vállú, hasasabb formát mutató fazéknak. Pereme belső felületén is megtalálhatóak a nád adta koncentrikus kördíszítések, egyenetlen 16 VADAY 1996, 183., 64. ábra 15-17. 94
