Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Tugya Beáta - Lichtenstein László: Dunavecse-Ugordáció I. lelőhely II-V. századi objektumainak archeozoológiai értékelése
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 A kutyáktól származó vázcsontok a darabszámot tekintve nem alkalmasak messzemenő következtetések levonására. A császárkorba sorolható töredékeik magas számát ugyanis 4 egyed, valószínűleg szándékosan elföldelt váza jelentősen megnöveli. A II— III. század és a IV-V. század adatainak összehasonlításakor a következő eredményeket kapjuk a gazdasági haszonállatokat tekintve (8. kép). A II— III. századhoz képest a IV-V. századra a szarvasmarháktól származó töredékek aránya jelentősen lecsökken. A lócsontok száma a II— III. századhoz képest a késő szarmata korra szinte a felére csökken. Ez a csökkenés valószínűleg csak kis mértékben köszönhető a szaporulat visszaesésének. Itt inkább a leletanyag jellegéből érdemes kiindulnunk, melynek zöme a település konyhahulladéka közé sorolható. A lovak húsának fogyasztása hasonló korú lelőhelyeken bizonyított 1 8. A lócsontok arányának visszaesését így inkább a táplálkozási szokások változásában kereshetjük. Csökkent, de nem szűnt meg a lóhús fogyasztása, s ugyanakkor megemelkedett a juh/kecske és a sertés szerepe az élelmezésben. A sertés aránya növekedést mutat a IV-V. században. A juhok és kecskék csonttöredékeinek száma mindkét korszakban magas arányt képvisel, mégis növekvő tendenciát mutat, mely az állomány számának emelkedését is tükrözi. A két kiskérődző csontjai nehezen megkülönböztethetőek. Annyit azonban biztosan állíthatunk, hogy e két állat közül a juhok egyedszáma jóval magasabb volt, mint a kecskéké. Ez a növekedés sem meglepő. A juhok fontos szerepet töltenek be a táplálkozásban és a társadalom számára elengedhetetlenül szükséges állati termékek (tej, hús gyapjú, bőr) előállításában. A 9. kép adataiból kiolvasható az életmódváltozás. AII-III. századi vándorló pásztorkodást folytató szarmata közösségek a IV-V. századra már a kevésbé mozgékony, letelepedett életmódra térnek rá. Ezt az életmódbeli váltást tükrözi a háziállatok számarányainak fokozatos eltolódása, jelentősen megnőtt a sertéscsontok száma. némi óvatossággal kell kezelnünk. Az archeozoológusok körében elfogadott, hogy általában 500 töredékszámon felül, s nagyjából azonos értékű darabszám esetében lehet mélyebb következtetéseket levonni a leletanyagok elemzéséből. A dunavecsei feltáráson azonban ennél kevesebb csonttöredék került elő. Az archeozoológiai feldolgozások csekély száma miatt azonban a töredékszámok különbsége ellenére a két korszak összehasonlítása is alkalmas bizonyos következtetések levonására. Remélhetőleg a feldolgozások számának növekedéséve] a közeljövőben e bizonytalansági tényezők kiküszöbölhetőek lesznek. 18 BARTOSIEWICZ 2001, 302 Dunavecse-Ugordáció lelőhely állatcsontleletei hasonlóságokat és különbségeket is mutat más Duna-Tisza közi szarmata lelőhelyekkel. Bökönyi Sándor 7 Bács-Kiskun megyei II—IV. századi szarmata lelőhely állatcsontanyagát vizsgálta. Ezek közül 3 tartalmaz összehasonlításra alkalmas mennyiségű csontleletet. Kunszállás-Alkotmány Tsz. (568 csont), Kunszentmiklós-Bak ér (293 csont) és SzabadszállásJózan (500 csont) lelőhelyek közös jellemzője - hasonlóan Dunavecséhez - hogy nem, illetve alig (1%) tartalmaznak vadállatcsontokat. Kunszálláson a gazdasági haszonállatok gyakorisági sorrendje megegyezik a dunavecsei lelőhely késő szarmata korszakáéval: kiskérődző - szarvasmarha - sertés. Kunszentmiklóson és Szabadszálláson pedig Dunavecse II-III. századi periódusának megfelelően alakult a sorrend: szarvasmarha - kiskérődző - sertés 1 9 Emberi hatások nyomai a csontokon Emberi hatásra utaló, valamilyen formában megmunkált, vágott, fúrt csonttöredékek, valamint állatok okozta sérülésnyomokat hordozó töredékek is vannak a leletanyag között. Egy leleten láthatók - nagy valószínűséggel kutya által okozott - rágásnyomok 2 0. Az égett, illetve részben égett csontoktól most eltekintünk, mert ezek nem feltétlenül (villámcsapás - véletlen tüzek), vagy csak másodlagosan köthetőek emberi jelenléthez, s annak nyomait mutatják (égésfoltok). A töredékeken látható vágás- és hasításnyomok jelentős része a leölt állat feldolgozásakor és fogyasztásakor keletkezhetett. A lelőhelyen talált kis számú, emberi kéz nyomát viselő töredék a csontmegmunkálás csekély jelentőségét valószínűsíti a tárgyalt korszak különböző periódusaiban. A töredékeken jobbára csak ideiglenes, alkalmi eszközként való felhasználásra utaló kopásnyomok láthatóak. Néhány darab azonban utal az állati vázrészek egyéb irányú hasznosítására is. Ilyen például egy szarvcsap, melyet fűrésszel távolítottak el a szarvasmarha koponyájáról. Ezek a vázrészek az élelmezésben természetesen nem játszhattak szerepet. Valószínűleg az állat tülkének hasznosítása miatt fűrészelték le a szarvcsapot. Található a leletanyagban „csontkorcsolya" töredéke is, melyet egy ló kéz- vagy lábközépcsontjából készítettek. Egy szarvasmarha lábközépcsontot hosszában kettéfű19 BÖKÖNYI 1976, 42. 20 BARTOSIEWICZ 2000, 75 148
