Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Fodor István: Szkíta temető Hajdúnánás határában

FODOR ISTVÁN: SZKÍTA TEMETŐ HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN Nem kétséges, hogy itt is, mint Sándorfalván, ez a két sír volt az itt élő közösség két legrangosabb elhunytjának nyughelye. E sírtípus kétségkívül keleti eredetű, párhuzamait a Dnyeper-vidéki ligetes steppe övezetében találjuk.

8 Igaz, nálunk ritkán fordulnak elő halomsírok, bár az ottanihoz hasonló, sokszor fél méternél is laposabb halmok az intenzív alföldi földmüvelés évszázadai alatt észrevétlenekké válhattak. A sírgödrök fával való bélelését, az egykori faládák és sírkamrák nyomait azonban Csanyteleken és Sándorfalván is megfigyelte Galántha Márta.

9 Hajdúnánáson ugyan nem akadtunk nyomára sem körároknak, sem pedig faszerkezetnek, a sírgödrök alakja és mérete, a temetkezés rítusa, a tárgyi mellékletek keleti vonásai (pl. a tükör sírba tétele) arról tanúskodnak, hogy e temetkezések azonos csoportba sorolhatók. Közös elemük még, hogy a leggazdagabb temetkezések szórthamvas rítusúak voltak, ami valószínűleg szintén az eltemetettek keleti eredetéről tanúskodik. A temetőben előforduló állattemetkezések szintén keletről származó rítuselemnek tekinthetők. A 22. számú zsugorított gyermeksírtól 80 cm-re keletre, 35 cm mélyen ló állkapcsa került elő. A temető délnyugati részén pedig a szántással részben megbolygatott ló csontvázra bukkantunk. Vörös István archaeozoológus baráti szóbeli közlése alapján a 22. sír melletti - minden bizonnyal külön gödörbe temetett - állkapocs egészen biztosan szkíta kori, a teljes lóvázról azonban ez egyelőre még nem állapítható meg. A lelőhelyről fentebb elmondottak értelmében magam úgy vélem, hogy e váz - ha csak nem újkori - aligha tartozhat más régészeti korszakhoz. A teljes ló és a lókoponya eltemetésének számos jó párhuzama van az Alföld szkíta kori emlékanyagában.

1

0 A sírokban lelt mellékletek párhuzamai is ismertek a hasonló korú alföldi temetőkből. A 7 x 7,5 cm átmérőjű állatfejes bronz karperec (20. kép.) hasonmását például a szentes-vekerzugi temető 57. sírjából ismerjük.

1

1 Itt azonban e tárgy előkerülésének körülményei különösek, ti. a szétszántott 10. számú honfoglalás kori sír mellékleteivel (tegezvasalások, nyílcsúcsok) együtt került elő. (18. kép) Feltehető ugyan, hogy az eke húzta ide e szkíta kori 8 Vö. KEMENCZEI 2001, 16.; KOVPANENKO - BESSZONOVA SZKORIJ 1989, 27-49.; SRAMKO 1994.;SMIRNOVA 1978. 9 GALÁNTHA 1981,45-47.; 1985,116-123. Vö. KEMENCZEI 2001. 10 Vö. KEMENCZEI 2001,15-17. 11 PÁRDUCZ 1954, 36, 43, Fig. 13/la-b-c. tárgyat, de talán jóval valószínűbb, ha arra gondolunk, hogy a honfoglalók sírásás közben bukkantak egy szkíta temetkezésre, s annak melléklete volt e karperec, amelyet használatba vettek. Hasonló jelenségre másutt is felfigyeltek a régészek honfoglalóink temetőiben. Az állatfejes karperecen kívül vastag bronz huzalkarperecek, vas karperec és gyöngyök kerültek elő. A korábbi, AVK kori gödörbe ásott 34. sírban a bal felkar és a bal könyök mellett apró bronz-, borostyán- és agyaggyöngyöket, továbbá egy kis bronzkarikát leltünk. (19., 21. kép) Az apró bronzgyöngyök a késő bronzkorban és a korai vaskorban is általánosan elterjedtek.

12 A temető keltezése szempontjából jóval nagyobb jelentősége lehet az ugyanebből a sírból, a bal kéz melletti kis csupornál lelt háromtollú köpűs bronz nyílcsúcsnak. (23. kép) A nyílcsúcs köpűje alul alig hosszabb a tollaknál. Az ilyen típus nem fordul elő a korai — Kr. e. VII. századi — leletekben

1

3, párhuzamait többnyire a Kr. e. VI. század végi és V. századi leletegyüttesekben találjuk meg.

1

4 A 2007-es ásatáson a 41. sírban újabb két, hasonló — egyelőre még restaurálatlan — nyílcsúcs került elő. Ezek köpűje még egy árnyalattal sem hosszabb a tollaknál, tehát tipológiailag talán még valamivel későbbi csoportba sorolhatók. A legfigyelemreméltóbb melléklet a 39. számú szórthamvas, fentebb említett kirabolt sírból került elő. A nagyméretű sírgödör középső részén, a gödör aljától 8 cm-el magasabban, kissé oldalára dőlve találtunk rá a 17,75 cm átmérőjű, sima felületű bronztükörre. (22. kép) Vasból készült nyelének darabjai a sírgödör betöltésének attól magasabb rétegében, az egykori rablógödörből kerültek elő. A sírrabláskor tehát a vasnyél már erősen elrozsdásodott, s amikor a kincskeresők azt ki akarták emelni, eltörött, darabjait ezért dobták vissza a gödörbe. A helyéből szintén kimozdított bronz tükörlapot sem tartották érdemesnek magukkal vinni. A nyelet csupán töredékeiből állíthattuk helyre. A rekonstruált nyél teljes hossza: 14,5 cm. A vasnyél fölül 2,8 cm hosszú, ívelten kiszélesedő bronzfejben 12 MATÜZ 2000, 144. 13 KEMENCZEI 1994.; GALANINA 1995, 42.; 1997, 108-109.; HELLMUTH 2006. 14 MELJUKOVA 1964, 16-32, VII. t.; Uő. 1989, 31. t. — A köpűs szkíta nyílcsúcsok közt szép számmal akadnak olyan példányok, amelyek köpüjén lyuk van, amit a hajdúnánási példányon is láthatunk. Ennek a szakirodalomban korábban különféle funkcionális jelentőséget tulajdonítottak. Pedig B.N. Grakov az öntési eljárás tisztázásával már 1930ban kétséget kizáróan igazolta, hogy e lyukak egyszerű öntéshibák. Vö. RUSZANOV - ULJANOV 1996. 13