Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Fodor István: Szkíta temető Hajdúnánás határában
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 végződik, ennek vájatába illeszkedik a tükörlap pereme, amit két szögeccsel erősítettek a nyélhez. (A bronzfej szélessége 3,4, ill. 2,15 cm.) A vasnyél alul is hasonló alakú és nagyságú bronzfejben végződik. A tükörlap ép, felszínén csupán néhány karc és oxidfolt látható. A hajdúnánási tükör közeli párhuzamát a kisalföldi hetényi temető 76-A. sírjából ismerjük, amelyet ásatója a Kr. e. V. századra és a IV. sz. elejére keltezett. 15 Hasonló a SopronKrautacker temetőjének 29. női sírjából származó tükör is, azzal a különbséggel, hogy a nyél végén lévő bronzfej itt T-alakú. Az ugyanebben a sírban lelt fibula az ásató véleménye szerint a Kr. e. V. század első felére keltezi a temetkezést. 1 6 A párhuzamokhoz sorolhatjuk még a csanyteleki és a hajdúdorogi tükröt is, bár ezek nyeléből csupán a nyél felső bronz feje őrződött meg. 1 7 A hajdúnánásihoz hasonló, szege15 DUSEK 1966, 79, XLII, 11. kép.; 1977,45. 16 JEREM 1981,111,114-115. Abb. 7/11. 17 GALÁNTHA 1981, 52. 2. kép 1.; NEPPER 1968, 59,61.; 1971,17-18.; MESTERHÂZY 1970, 68. Vö. TÉZER 2005, 37. 11. kép 5. (Sajnos, e dolgozatba igen sok hiba csúszott.) — Párducz Mihály a vasnyelű tükröket a III. csoportba sorolta.: PÁRDUCZ 1958,61. — A szkíta tükrök új csoportosítását Id. KUZNYECOVA 2002. — A szkíta tükrökkel foglalkozó kutatók szinte kizárólag azok formai felosztását tartották szem előtt s elhanyagolták e tárgyaknak a temetési szertartásban és ezzel együtt a szkíták hitvilágában betöltött szerepének vizsgálatát. (Vö. OLHOVSZKIJ 1991.) Igaz, a korai szarmata (szauromata) tükrök kapcsán K. F. Szmirnov helyesen mutatott rá, hogy a tükrök a kor népességének a lélekhitével álltak kapcsolatban, ám nem elemezte a tükrök sírokban való helyzetét, ezek lehetséges hitvilági szerepét. (SZMIRNOV 1964, 152.) Nem szentelt e kérdésnek kellő figyelmet a magyar kutatás sem, annak ellenére, hogy a magyar Róheim Géza írt jeles tanulmányt a tükör szerepéről a magyar és számos más nép elképzeléseiben. (RÖHEIM 1984, 253-283.) E kérdés régészeti vonatkozásáról itt röviden csak annyit jegyzek meg, hogy a tükrök a korai vaskorban az egész eurázsiai steppén fellelhetők - mind a szkíta, mind a szarmata sírokban, Mongóliától a Kárpát-medencéig. Zömmel a női temetkezésekben fordulnak elő, bár nem ritkán a férfiak mellett is fellelhetők. Gyakran az elhunyt feje közelében bukkantak rájuk. TYERENOZSKIN - ILJINSZKAJA - CSERNYENKO - MOZOLEVSZKIJ 1973, 162.; MOZOLEVSZKIJ 1973, 204.; GOLD, 198.; KOVPANENKO 1991, 222.) Különös figyelmet érdemel a nemrég Tuvában feltárt második arzsáni kurgán „fejedelmi" sírkamrája, amelyben kettős temetkezés volt. Itt mind a fejedelem, mind pedig a fejedelemnö mellett találtak bronztükröt, mégpedig mindkét esetben az arc előtt. (ARZSAN, 18.; FODOR 2007, 25.) Nyilvánvaló tehát, e tárgyak rendeltetése az volt, hogy a sírban is őrizzék a holtak arcmását, valószínűleg azok árnyéklelkét, így ne nyugtalaníthassák az élők nyugalmát. Nézetem szerint tehát itt a kettős lélekhit (testlélek és árnyékiélek, vagy szabadiélek) bizonyságát láthatjuk, a tükör sírba helyezése pedig aligha lehet más, mint a visszajáró lélek elleni védekezés egyik formája. Ebből a szempontból igen lényeges, hogy a népi hiedelem is megőrizte azt a hitet, hogy a tükör a nő lelke. (RÓHEIM 1984, 255.) Igaz más esetekben a tükröt fából, bőrből vagy textilből készült tokban helyezték a halott mellé, s nem a fejhez, hanem a medencéhez vagy a mellre, ami arra utalhat, hogy a nők életükben az övükön vagy a nyakukban hordhatták e tárgyakat. (SKYTER, cselt, bronzfejben végződő vasnyelű tükrök tehát ritkán fordulnak elő a Kárpát-medencében, s koruk nagyjából a Kr. e. V. századra tehető. 1 8 E hozzávetőleges keltezést, sajnos nem tudjuk a keleti párhuzamokkal sem pontosítani, mivel e tükröknek ott nincsenek pontos hasonmásai. Igaz, például a Dnyeper-vidéki Nagornoje melletti kurgánból származó tükör (kora; Kr. e. IV. sz. III. sz. eleje) hasonlít a T-alakban végződő soproni nyélhez, csakhogy az teljesen vasból készült, nincsen a két végén bronz toldalék. 1 9 Ugyanakkor előkerültek szép számmal olyan tükörlapok is, amelyeken szegecsnyomok vannak, nyelük azonban nem őrződött meg. Ezekről elvben feltehetnénk, hogy nyelük hasonló lehetett a mi szóban forgó példányainkhoz, ám sokkal valószínűbb, hogy e nyelek éppen azért enyésztek el, mert nem fémből, hanem fából készültek. 2 0 A szkíta tükröket alaposan elemző T.M. Kuznyecova arra a következtetésre jutott, hogy keleten a vas-, csont- és fanyelű szkíta tükrök a Kr. e. VI. században jelentek meg, de virágkorukat a Kr. e. IV-III. században élték. 2 1 Ennek alapján arra gondolhatnánk, hogy a keleti vasnyelű tükrök zömmel későbbiek a mi, nagyjából V. századi tükreinknél. (Bár a szakirodalom tallózó áttekintése is meggyőzhet bennünket arról, hogy jónéhány ilyen korú, sőt korábbi példány is akad keleten, még ha a nyél formája erősen különbözik is.). 2 2 E kérdést azonban más megvilágításba helyezte Kemenczei Tibor nemrég megjelent dolgozatában. Egyrészt kétségkívül helyesen utalt arra, hogy a vasnyelű tükrök a keleti szkíta régiségek közt már a Kr. e. VII. sz. második felében feltűnnek, másrészt a hazai leleteket is korábbi időre keltezte, így a hetényi és hajdúdorogi tükröt a Kr. e. VI-V. századra, a sopronit pedig a Kr. e. VI. sz. második felére. 2 3 Álláspontja szerint a vasnyelű tükrök nagyjából az ún. olbiai típusúakkal egy időben kerültek Erdély és az Alföld területére keletről a Kr. e. VI. sz első felében, de nem azok variánsai, hanem önálló típust alkotnak. E csoport tehát szintén keleti származású, s a Kárpát-medencében a szkíta korban nem készültek bronztükrök. 2 4 Ezzel a 51.; JABLONSZKIJ - DAVIS-KIMBALL - DEMIDENKO 1995, 28, 157.; POLOSZMAK 2001, 293, 296.) - A tükrök vallási szerepének egy másik számomra alig követhető - lehetőségéről ld. KUZNYECOVA 2004. 18 TÉZER 2005, 20. 19 MOZOLEVSZKIJ 1973, 203, 207, 234. 17. kép 16. 20 Vö. pl. PUZIKOVA 2000, 258,259. 21 KUZNYECOVA 1989,110. 22 Vö.pl.GALANYINA 1977,28. II.t.9 23 KEMENCZEI 2005, 192. 24 KEMENCZEI 2005, 192-193. 14
