MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

V. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

plébániára vonatkozó vizitációs jegyzőkönyvek kutatásánál ne csak a levéltárban őrzött példányokat vizsgáljuk meg, de lehetőség szerint a helyi egyházközség irattárát is nézzük meg. Jó példa erre a ma már Szlovákiához tartozó, a történeti Hont megye területén lévő Palást esete. Palást az esztergomi főegyházmegye honti főesperességébe tartozott. Az esztergomi Prímási Levéltárban az első egyházlátogatási jegyzőkönyve 1697-ből maradt fenn,

65 míg helyben, a palásti plébánián 1688-ból és 1692-ből is őriznek jegyzőkönyveket. Talán mondani sem kell, hogy ezek értéke felbecsülheteden, a bennük rejlő információk máshonnan nem pótolhatóak. A plébániai irattárakban őrzött egyházlátogatási jegyzőkönyveken kívül más forrásokat is találunk, amelyek ugyan nem canonica visitatio-k, de nagyon jól kiegészítik azok tartalmát. Ilyen például a szintén plébániai irattárakban őrzött lélekszám-összeírás (conscriptio animarum), amelyet elsőként Mária Terézia rendelt el az 1770-es évek elején. A plébánosoknak össze kellett írni a népességet nem, kor és vallás szerinti bontásban. Bár eleinte a falusi egyházak vezetői próbálták lelkiismeretesen elkészíteni az összeírásokat, hamar rá kellett jönnie az uralkodónak, hogy nem állnak rendelkezésükre a megfelelő adatok. II. József ezért eltörölte a conscriptio-t, helyette az egész országra kiterjedő népszámlálást vezette be, azonban ez a kezdeményezése — annyi más mindennel együtt — halálával sírba szánt. 1804-ben az uralkodó újra elrendelte az összeírások elkészítést, amelyek ezután évről évre pontosabban és rendszeresebben készültek el.

66 Az összeírásokban szerepel a plébánia összes lakosa (beleértve a nem katolikus vallásúakat is), azok neve, életkora, vallása, cselédeik, szolgáik, állataik száma. Mindezekről az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből is tájékozódhatunk, ott azonban csak adatszerűen, részletezés nélkül van ez megemlítve. A lélekszám-összeírások családkutatásnál, szociológiai vizsgálatoknál is használhatóak, azok elsőrendű forrásai. Nemcsak egyházi, uralkodói utasításra is készültek egyházleírások. Az első Carolina Resolutio kiadása (1731) után III. Károly utasítására a 65 Prímási Levéltár, Canonicae Visitationes 11.köt. 107. 66 Fügedi Erik: Római katolikus anyakönyvek Magyarországon 1895-ig. In: Bölcsőtől a koporsóig. Szerk.: Faragó Tamás. Bp, 2005. 29.