MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

V. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

Az intelligencia "gúny tárgyává teszik a hitet" (Tárnok). Vagy: "A béres elem, a% a nagy templomkerülő" (Kisláng). A pusztai pasztoráció nehézkességének azonban más okai is vannak. A cseléd az uradalom fogja: az kizsigereli, saját gazdaságával, saját ügyeivel csak vasárnap foglalkozhat, ami a miselátogatás kárára megy - ezt a papság többnyire megérti. Sok szó esik a tarthatatian útviszonyokról, a puszták megközelítésének fizikai nehézségeiről is. Mindehhez járul a gazdasági vetület: mivel nincstelenek között nem vezetne jóra, a papok saját járandóságaik (fuvar, párbér) behajtására nem törekednek mindenáron. A szegénység mértékére jellemző, hogy sok helyről még ruhahiányról értesülünk: télen gyakran alkalmas meleg öltözet híján nem látogatják a templomot. Máshol meg épp az ádventi hajnalok jótékony sötétsége segít leküzdeni a szép ruhával nem rendelkezők szégyenérzetét, és vezeti őket el a rorátékra. Gond az uradalmi népesség fluktuációja is. A jelentések nagy súlyt helyeznek az egyházhoz kötődő egyesületi élet bemutatására. Szorosabban vett hitbuzgalmi szerveződések közül a Jézus szíve társulatok, oltáregyletek és a rózsafüzér-társulatok majdnem mindenhol vannak, és terjedőben van a szívgárdák, nagyobb helyeken a Mária-kongregációk. De jól rekonstruálható a papság szerepe a helyi társadalom gazdasági életében a Hangya-szövetkezetek vagy a gazdakörök működése kapcsán. A dalárdák, Katolikus Népszövetség helyi csoportjai, vagy az általában a plébános és kántortanító által tartott népművelő előadások népszerűsége pedig az egyház helyi társadalomban játszott kultúraszervező szerepét mutatja. — Már persze ott, ahol alkalmasak a feltételek. Elszórt pusztákból álló környéken a távolság leküzdheteden akadálya a szerveződésnek. De lehet más gond is, mint Iváncsa papjának egy lakonikus tömörségű megjegyzésből értesülhetünk: 'A^ egyleti élet helyiség hiányában pang". Érdekes a forrásokból kibontakozó ambivalens viszonyulás a Levente intézményéhez. A papság egy része örül, mert egy iskolapadból - így ellenőrzése alól - kinövő generáció kontrollálásának lehetőségét látja benne; de nyoma van a gyakorlatozások időzítésével, vagy vezetők az egyházias szellemének hiánya miatti torzsalkodásoknak is. Nagyobb társadalomtörténeti folyamatok illusztrálására is kiválóak a jelentések. A lakosság keveredése, a hagyományos falusi