MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - ERDMANN GYULA (Békés Megyei Levéltár): A Magyar Levéltárosok Egyesülete a rendszerváltás után

2002-ben elkezdődött a magyar levéltári szakbibliográfia munkálata, melyet a szakma már régen tervezett. A munkában 38 levéltár vett (vesz) részt, eleddig nem sikerült befejezni és elérkezni a nyomdához. Fontos lenne a mielőbbi kiadás, mert a kötet meglepő gazdagsággal fogja bemutatni a levéltárak kevéssé ismert, de széleskörű, a levéltárakban őrzött forrásokra, alapkutatásokra épülő publikációs tevékenységét, amely nélkül a magyar történetírás nagy gondban lenne... Az Egyesület kiemelt feladata a levéltáros szakma képviselete, a szakmai érdekvédelem. E téren a rendszerváltással sorozatos teendők adódtak. Úgy vélem, az Egyesület tisztességgel helytállt, amit lehetett megtett, és elért. Kiemelendő, hogy ma már a tárcák megkerülheteden partnernek veszik egyesületünket és kikérik véleményét. Kezdetben korántsem volt ez így; sokszor szakmánk megkerülésével, vagy a véleményformálásra lehetedenül kevés időt hagyva próbáltak az illetékesek a fejünk felett, de rólunk és az általunk képviselt ügyről dönteni. Időnkénti kemény fellépéssel sikerült e téren változást elérni. Ma korrektebb, és több esetben eredményesebb a kormányzati szervekkel a kapcsolat. Az első nagy kihívás a rendszerváltozás után a levéltári törvény előkészítése volt. Az 1969. évi tvr. az államigazgatásban, a tanácsoknál és intézményeknél pozitív változást eredményezett az iratkezelésben, irattározásban. Nem volt ez elmondható a gazdasági szervek esetében, ahol a jogkövető magatartás „hiánycikk" volt, igaz, némileg a vállalatoktól idegen rendszert kívántak rájuk erőltetni. A rendszerváltás, a privatizáció indulása, az önkormányzatok kialakulása stb. napirendre hívta a tvr. felülvizsgálatát. Eleinte kedveződen és hibás törekvések is elindultak: például 1989-ben a készülő törvény koncepciójában a „ki az irattárakból" jelszó szerepelt. Ez azt jelentette volna, hogy a levéltár csak az iratok ügyviteli értékének megszűntével foglalkozott volna az irattárakkal, de úgy, hogy a selejtezés sem levéltári felügyelettel történt volna. Ezt a törekvést sikerült kivédeni a történeti értékek és a leendő kutatók szerencséjére. Egy másik elképzelés szerint a levéltárnak kutatási korlátozás alatt álló iratot nem lett volna szabad átvennie. Az Egyesület kitartott a teljes évfolyamok átvétele mellett úgy, hogy sürgette a titkos stb. minősítésű iratok visszaminősítését a levéltárakban megkönnyítő rendelkezést. Ebben is az Egyesület véleménye nyert. Sikerült elérni azt is, hogy a történeti (levéltári) értékű iratok (tételek) kijelölése levéltári feladat legyen. (Még 1992-ben is volt olyan minisztériumi nézet, amely a formálódó koncepcióban is részt kapott: nem levéltári feladat a történeti érték meghatározása...) Felerősödött a levéltári törekvés: az állam vállaljon nagyobb szerepet az önkormányzati levéltárak finanszírozásában, tekintettel az