MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

III. HATÁRON TÚLI MAGYAR LEVÉLTÁRAK - FOKI IBOLYA (Zala Megyei Levéltár) Beszámoló a Maribori Területi Levéltárban (Pokrajinski Arhiv Maribor) végzett kutatásokról

községek 1920 után keletkezett iratai, illetve az itteni településeken 1920 után működő paraszti hitelszövetkezetek és takarékpénztárak anyagai is. Ez utóbbiak azonban inkább az iratanyag kisebbik részét teszik ki, a két megye önkormányzati és igazságszolgáltatási szerveinek anyaga a döntő, nagyságrendben ezt követi az állami közigazgatás helyi szerveinek az anyaga, majd az egyéb iskolai, gazdasági stb. fondok. A II. világháború alatti magyar fennhatóság alatt keletkezett iratok vagy az előtte és utána is folyamatosan működő szervek (pl. adóhivatal, bíróságok, iskolák) iratanyagában rejlenek, vagy esetenként önálló fondként tűnnek fel (pl. Széli György alsólendvai közjegyző iratai 1941-1945, vagy Alsólendva nagyközség 1942-es iratai). Külön ki kell emelnem a „Vegyes anyag Muravidékre" (Prekmurske arhivalije 1768-1967) és a „Vegyes magyar anyag" (Madzarska varia 16151943) című fondokat, amelyek számos értékes dokumentumot foglalnak magukba. Az előbbiben, pl. XVIII. századi muraközi urbáriumokat találtunk, s ugyanebben lelhető fel az a kb. az 1930-as években keletkezett gyönyörű fotóanyag is, amely a muravidéki népéletet, a különböző munkafolyamatokat, népszokásokat, illetve a korabeli népi építészetet mutatja be. XIX. századinál korábbi iratot csak ezekben a fondokban láttunk, e tekintetben végérvényesen nyilatkozni természetesen még nem lehet. Az egész magyar vonatkozású anyag összes terjedelmét egyelőre nem lehet megállapítani, mivel - mint már utaltam rá - számos olyan fond akad, ahol az iratanyag nem zárul le 1920-ban, hanem folytatódik a szerb - horvát szlovén, illetve jugoszláv uralom alatt létrejött iratokkal. Az anyag rendezettségét illetően, ha a kutathatósági szempontokat vesszük figyelembe, akkor nagyon kedvező képet kapunk, hiszen a hazai szakembereket érdekelhető iratok nagyobbik része darabszinten, kisebbik része középszinten rendezett, s a kellő segédletekkel el van látva. A kutató ezeket használhatja, és még ha a nyelvet nem is ismeri, a szlovén nyelvű szövegben felbukkanó magyar személy- és helységnevek alapján némiképpen tájékozódhat. Ha viszont az iratok proveniencáját és ehhez képest a szlovén kollégák által megvalósított rendezést nézzük, akkor eléggé vegyes benyomást szerezhetünk. Az iratokat megpróbálták az egyes iratképző szervek szerint elkülöníteni, és függetienül attól, hogy az iratanyag eredetileg egy önálló fondhoz tartozott-e, vagy csak egy bizonyos fondnak egyik állagát alkotta, mindegyiket — tehát az egyes fondokból kivett és átadott anyagokat, illetve az egyes állagokat is — külön fondként vették fel. Ilyen például „A törvényhatósági közút törzskönyve, Szombathely és Zalaegerszeg 18991900" (Zemljiska knjiga zupanijskih cest Sombotel Ín Zalaegerszeg, 18991900) címet viselő, hét dobozból és egy mappából álló anyag, amelyről egyértelműen kiderült, hogy eredetileg Vas vármegye törvényhatóságának