MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - SZEGŐFI ANNA (BFL): Egyesületek a XX. században (vázlat)

évtizedben. A célok és feladatok skálája is kiszélesedik. A háború kitörése nem hatott dermesztően az egyesületekre, csupán csak az elsődleges célokban hozott változást; a harcoló katonák, és az otthonmaradottak ínséges helyzete került a társadalmi összefogás középpontjába. A két háború kö\ött A háború, majd a katonai megszállás időszakában történt felfüggesztések és a politikai hangulat nem kedvezett az egyesületeknek, csökkent a taglétszám, válságba kerültek a nagy múltú egyesületek is. A hatalom jobbra, a társadalom balra tolódásával egyidőben, megkezdődik az egyesülési jog fokozatos szűkítése, majd felfüggesztése is. A korszakváltás új egyesülési szokások kialakulásához is vezetett, ennek egyik megnyilvánulási formája volt az egyesületek centralizálása. Budapesti központtal az egész országot behálózó fiók és tagegyesületek jöttek létre. A központosított egyesületeket a politikai célok érdekében manipulálni lehetett, a kisközösségi célok és az öntevékenység háttérbe szorult. Az egyesületek alakításában az állam és az egyház járt elől, „szervező" tevékenységük hatékonyságára jellemző, hogy biankó alapszabályok kiadásával segítették a legkisebb településen is a tagegyesületeket. Az egyre aktívabbá váló munkásmozgalom számára is az országos egyesületi hálózat jelentette a megfelelő szervezeti kereteket. Ilyen körülmények között az öntevékenység zászlaja alatt alakult egyesületek számára sem maradt más út a túlélésre, mint a szervezkedés. Ennek jó - és főként pozitív — példája a dalkörök országos szervezete. Az egyesületi centralizáció a közhasznú egyesületek esetében hangsúlyozottan pozitív eredményt hozott, elegendő az önkéntes tűzoltók, vagy a mentők egyesületeire gondolnunk. A politikai irányításnak a közvetlen egyesületalapítás mellett többféle közvetett módját is használták: eredményes volt a közigazgatás és az egyház vezető személyiségeinek tisztség-vállalása is. Számtalan példa bizonyítja a főispán, a képviselők, a község papjainak, lelkészeinek tiszteletbeli elnökségét és igen sok esetben tényleges elnökségét. Természetszerűleg az egyesületi célok befolyásolására a hatalom használni tudta a „jól" irányított gazdasági támogatást is. így történt meg, hogy a dualizmusban kialakuló öntevékenység helyett a túlhangsúlyozott nemzet tudat kialakítása, formálása lett az uralkodó cél. A korszak jellemző egyesületi típusa a nacionalista, félkatonaivá átalakuló bajtársi szervezkedés; a polgári lövészegyletek, a levente egyesületek. Ezek a csoportok lesznek a melegágyai a nemzetiszocialista egyesületeknek. A kulturális célú, önművelésre alakuló egyesületek és a sportegyesületek