MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - SZEGŐFI ANNA (BFL): Egyesületek a XX. században (vázlat)

esetében az összkép kedvezőbb, a centralizáció ezek esetében inkább szervezeti, mint irányítási kérdés. A. koalíciós korszak Az egyesületek reformkorban induló történetének utolsó korszaka az 1945— 1948 közötti koalíciós időszak; az egyesületi élet fellendülésének és egyben az egyesületek feloszlatásának kora is. A háború előtt alakult egyesületek jó része újra kezdte működését, azzal a megszorítással, hogy a háborús bűnökkel vádolható polgároktól és egyesületektől megvonták az egyesülés jogát. így került sor 1945-ben, majd 1946-ban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kérésére újabb hullámban - a békeszerződés 15. pontja alapján — a fasiszta jellegű szervezetek működésének megszüntetésére. A feloszlatások sora az egyesületek működésének hatósági felülvizsgálatával kezdődött. A vizsgálat az egyesületek politikai szereplése mellett, a működési képesség vizsgálatára is kiterjedt. Működésképtelennek minősült — s ezért törölték a nyilvántartásból — azt az egyesület, amelynek nem volt kellő számú tagja, nem volt működő vezetősége, anyagi bázisa, egyesületi helyisége, vagy célját más szerv, valamely állami irányítású szakszervezeti szerv vette át. A rostán fennmaradt aktívan működő egyesületeket 1948-49-ben jogtalan eszközökkel is feloszlásra kényszeríttették; az eszközök közé tartozott a székházak lefoglalása, az egyesületi vagyon közcélra történő államosítása, és főként az egyre nyíltabb diktatúrával támogatott propaganda. A feloszlatási hullámot csak a vadásztársaságok és a sportegyesületek élték túl, bár a túlélés ez esetben sem az „öntevékeny" működés folytatását jelentette. Napjainkban A szocializmusban a jogalkotás szintjén fennmaradt ugyan az egyesülés joga, de a társadalmi gyakorlat szintjén eltűnt az öntevékenység. A hatalmi centralizáció jegyében egyeden nőegyesület, az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége), és egyetlen ifjúsági egyesület, a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szervezet) alakulhatott meg. Kivételt csak a sportegyesületek jelentettek, amelyek közül az előző két korszakban alakult egyesületek - a központi irányítás ellenére — bizonyos autonómiával működtek tovább. A „puha" diktatúra forgatókönyvének megfelelően a korszak második felében - pártirányítás mellett — tudományos, önművelő és kulturális egyesületek kezdtek működni, köztük saját egyesületünk is. A rendszerváltozást követően, új lehetőségekkel, új korszak kezdődött az egyesületek életében, ennek a korszaknak az általános jellemzőit elemezni nem feladatom.