MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - SZEGŐFI ANNA (BFL): Egyesületek a XX. században (vázlat)

kulturális és művelődési egyesületek anyagában sok a módszertani kiadvány, amelyek a mai olvasó számára is tanulságosak. A gazdálkodásra vonatkozó iratanyagból a leltárakat érdemes tanulmányozni, közülük is leginkább a közösségi házak könyvtárainak leltára és a felszerelési tárgyak leltára beszél az egyesület életéről, és érdemes figyelnünk a könyvelésben szereplő különleges kiadásokra. Az iratanyagból nyerhető információinak kiegészítésére jól használhatók az újságok, tárgyunk szempontjából külön is kiemelendők a társadalmi élettel foglalkozó irodalmi, művelődési magazinok, divatlapok, sőt még a szatirikus lapok is. Azok a Kollégák, akiknek raktáraiban van aprónyomtatványgyűjtemény, egyetértenek velem abban, hogy igen értékes egyesületi forrás ez a fond is. Megemlíthetném még a tiszti címtárakat, a telefonkönyveket, és a vidéki viszonylatban számottevő kalendáriumokat is. Végezetül, de nem utolsó sorban, jól használható forrás a magángyűjteményekből előkerülő naplók és a személyes levelezés is. A magyarországi egyesületek működésének korszakai Reformkor Tárgyunk szempontjából ezt a korszakot az egyesülési jogért folytatott harc jellemzi; a hatalom részéről a szabályozatlanság és a tiltás, amire a társadalom a titkos társaságok alakításával válaszol. A reformkor egyesületi eszménye az egész társadalmat átfogó Védegylet mozgalom. A reformkor végére a titkos társaságok a nyilvánosság elé lépnek, Széchenyi István és követői megalakítják az egyenlőség eszméjét megtestesítő kaszinókat. A szabadságharctól a kiegyezésig A szabadságharc bukása egyben az egyesülési jog felfüggesztését is jelenti, ebben a korszakban az egyház az egyetlen, amely egyesületeket szervezhet. A 60-as években, amikor enyhül a politikai nyomás, a szervezkedés is megindul. A korszak jellemző egyesületi típusa az önsegélyező egyesület. A Monarchia kora A Monarchia a magyar gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeként az egyesületek fénykora. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez az időszak a kutatók kedvenc korszaka is.) A polgári társadalom liberalizmusának megfelelően az egyesülési szabadság igen széles körű, a jogalkotásban kialakulnak az alapvető formális jogszabályok és a hatósági ellenőrzés normatívái. Az egyesületi alakulások statisztikája igen kedvező képet mutat, a Monarchia első évtizedében ötször annyi egyesület alakult, mint az előző