MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)
LAKATOS ANDOR (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár): Kalocsa bíboros érseke, Haynald Lajos (1819-1891) életútjának forrásai
hírnevet, távoli barátságokat szereztek neki. Jól tájékozódott a legfelsőbb társadalmi- és politikai körökben, s a főrendiházon kívül a közélet számos színterén, az akadémián, tudományos konferenciákon, különféle egyesületekben és a szalonok kedvelt vendégeként is aktív volt. 1879-ben XIII. Leó pápa a bíborosok sorába emelte, ezt követően, az 1880-as években öt alkalommal volt a delegációk elnöke. Kiváló szónok, köszöntői szinte elmaradhatadanok a legjelentősebb állami-uralkodóházi protokolláris eseményeken. 1891. július 4-én halt meg Kalocsán. Ki volt Haynald? Tehetjük fel a kérdést a karrier ismertetése után, immár a karakter egyes elemeit keresve. Nézzük a kortársak rövid jellemzését, meghatározásait! iy A magyar egyház látható feje" — mondta róla Andrássy Gyula, utalva egyrészt vezető képességeire, s arra a tulajdonságára, hogy mindig az események „sodorvonalában", a középpontban volt. iy A szolgálni kívánó hierarchia első hírnöke" — mondta Fraknói Vilmos Haynald halála után, az akadémiai gyászbeszédben. O a kalocsai érsekben a modern főpapot látta, aki elkötelezetten kereste a kapcsolatot, a megértést a változó külvilággal, s ugyanakkor valamennyi szerepét, a legjelentéktelenebbnek tűnő megbízatásait is komolyan vette, és feladatvégzése során mindig a szorgalom, a kötelességtudat jellemezte. Személyes szolgálataival, figyelmességével sokakat lekötelezett azok közül, akikkel kapcsolatba került, talán ez volt kedveltségének, szeretetreméltóságának egyik titka, elmésség s a szellem tekintetében is túltesz valamennyi egyházfe/edelmen..." — írta róla Timoleon, azaz Beksics Gusztáv publicista, aki egyébként igen elmarasztalóan fogalmazta meg könyvében véleményét a püspökökről, és Haynaldot sem kímélte. Általában szerepelni vágyó, nyughatatian, izgága jellemként említette, de diplomáciai képességeit elismerte: fy A Vatikán sima parketjein, nehéz kőkockáin sohasem járt nála ügyesebb, simulékonyabb bíbornok". A válasziratban azután szintén Haynald politikus képességeit hangsúlyozták, csak határozottan pozitívabb előjellel-megítéléssel: „Bevégzett államférfiú, mint Richelieu vagy Talleyrand" — írta róla Anti-Timoleon. A kortársak után, befejezésként talán álljon itt egy példa az utókor történeti értékelésére is: a 20. század végén, egy évszázaddal Haynald halála után, különféle írásaiban-előadásaiban többször is a 19. századi Magyarország legnagyobb
