MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

LAKATOS ANDOR (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár): Kalocsa bíboros érseke, Haynald Lajos (1819-1891) életútjának forrásai

főpapjaként emlegette őt a korszakkal foglalkozó egyháztörténész, Adriányi Gábor. Folytassuk gondolatmenetünket az életútra vonatkozó források jellegének és őrzőhelyeinek áttekintésével! A családra és a szülőhelyre, Szécsényre vonatkozó, igen fontos források találhatóak a Nógrád Megyei Levéltárban, a szolgabírói iratok között, ill. Nagy Iván iratgyűjteményében. Legnagyobb mennyiségben természetesen a hivatali működéshez köthető iratanyag áll ma is rendelkezésünkre Haynald életének szolgálati helyein, hivatali beosztásainak megfelelően, általában egyre növekvő terjedelemben: Esztergom (Prímási Lt.), Gyulafehérvár (Érseki Lt.), Róma (Vatikáni Lt.), Budapest (MOL, MTA Lt.) Kalocsa (Főegyházmegyei Lt). Püspöki kinevezéseinek és lemondatásának iratai Bécsben találhatóak (Haus-, Hof- und Staatsarchiv). Épségben ránk maradt Haynald hagyatéka, benne 25 doboznyi magánlevelezése, amelyet az érsek levelezőpartnerenként, példás rendben tartott, és Kalocsán kezelt. (Halála után a hagyaték a Főszékesegyházi Könyvtár kézirattárába, ill. a Főegyházmegyei Levéltárba került.) Ugyancsak Kalocsán található Haynald „köztes levéltára", azaz magánhasználatra fenntartott, külön kezelt, hivatali jellegű iratai, melyekre később még visszatérünk (Főegyházmegyei Lt. Haynald-perszonália). Érdekes külön utakat jártak be a korábbi életrajzíróknak eredetiben átadott források: Haynald még életében adta át Fraknói Vilmosnak feldolgozás céljából erdélyi lemondatásának iratait, s ez az anyag azután Fraknói letétjeként került 1899-ben a Nemzeti Múzeumba. Az ő halála után, már a 20. században bontották fel a csomagot, s a benne lévő Haynald-iratok ma az OSZK kézirattárában találhatók. Haynald születésének centenáriumán, ugyancsak életrajzi feldolgozás céljából vette át Szittyay Dénes SJ az érsek ifjúkori családi iratait, illetve Erdélyből magával hozott iratai egy részét. Ez az anyag 1959-ben, Szittyay hagyatékával, vásárlás útján került részben a Ráday