MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

I. KÉPZÉS, RENDEZÉS, SELEJTEZÉS SZEKCIÓ - Szabadi István: Rendezési munka a református egyház Levéltáraiban

közérdekű irattáraknak tekintette. A magyarországi levéltárügy 1969. évi rendezése során az egyházi levéltárakat szaklevéltárakká nyilvánították, majd újabb szabályozás után az 1995. évi levéltári törvényben, mint nyilvános magánlevéltárak szerepelnek, el nem választva az egyébként teljesen egyedi jelleget és értéket képviselő egyházi levéltárakat az alapítványok vagy politikai pártok levéltáraitól. Mindenesetre a református gyakorlat szerint, a fentebbi rendeletek alapján az irattári kezelésben lévő történeti értékű iratok korukra való tekintet nélkül levéltári anyagnak számítanak, védelmüket irattári elhelyezésük idején is biztosítani kell. A magyarországi református egyháznak jelenleg öt nagyobb gyűjtőlevéltára van: a Zsinati Levéltár valamint Dunántúl, Dunamellék, Tiszáninnen és Tiszántúl kerületi levéltárai, de néhány éve létrehozták az elnéptelenedő baranyai református gyülekezetek számára az ottani egyházmegyei gyűjtőlevéltárat. Az egyes levéltárak az őrizetükben lévő iratanyagot saját hagyományaik és elveik szerint rendezték és rendezik, nincs előírt séma ezen a téren, és nem is lenne szerencsés a tradicionális, több évszázados rendszereket megbontani Egy ilyen kísérlet az un. szocialista levéltárügy „nagyfokú szervezettségét" idézné a levéltárosokban és minden bizonnyal jogos tiltakozást váltana ki. Egységes rendszer kialakítására az 1970-es években történt kísérlet egy központi kiadvány kedvéért: Ladányi Sándor szerkesztésében 1976-ban jelent meg „A magyarországi református egyház levéltári anyagának fondjegyzéke" című kiadvány. A szerkesztés során az egyházközségekben lévő iratanyag számbavételekor azonos állagokba sorolták az egyes irattípusokat egyházközségenként: a) Anyakönyvek b) Presbiteri jegyzőkönyvek c) Igazgatási és ügyviteli iratok d) Iskolai iratok e) Számadási iratok f) Vegyes iratok. Az iratanyag összeírása valójában a az 1950. évi állapotokat rögzítette egy olyan felmérés alapján, amely elkészültekor nem lett publikálva, időben ezen túlnyúló évkörökkel csak az anyakönyvek esetében találkozunk. Ráadásul az egyházközségek (kivéve, Kormos Lászlónak köszönhetően, a tiszántúli egyházkerületet) az 1950-es egyházmegyék alatt szerepelnek, amely nem felelt meg az 1976-os beosztásnak, így persze a mainak sem, hiszen 1952-ben a trianoni és párizsi határmódosításokat