MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

városokban lenne célszerű. Itt lehetne biztosítani az anyag kutathatóságát, s valószínűleg a kutatók is könnyebben rátalálnának. Ezekben a városokban azonban általában csak nagyon kis evangélikus gyülekezetek vannak, amelyeknek nincsen megfelelő helysége levéltár elhelyezésére. Mindezeket figyelembe véve az egyetlen járható útnak a veszélyeztetett gyülekezeti levéltári anyagok EOL-ban való őrzése és feldolgozása tűnik. A raktárkapacitás bővítéséhez azonban fenntartónk hathatós támogatására lenne szükség, amelyet eddig minden igyekezetünk ellenére sem sikerült megszereznünk. 2. A gyülekezeti levéltárak általános helyzete Az evangélikus gyülekezeti levéltárak 1970 előtt keletkezett anyagairól viszonylag megbízható ismereteink vannak. Ekkor végezte el az EOL akkori igazgatója, Sólyom Jenő a gyülekezeti levéltárak részletes felmérését az evangélikus egyház fondjegyzékének elkészítésének keretében. A felmérés eredménye egy mintegy másfél folyóméternyi irat, amely a gyülekezeti levéltárak jegyzékeit, illetve a jegyzékek elkészítésével kapcsolatos levelezést tartalmazza. Sólyom Jenő a teológia nagy tekintélynek örvendő egyháztörténet professzora volt, akit katedrájától megfosztottak, és a levéltárba helyeztek. Professzori tekintélye, példamutató alapossága, és az egyházvezetőség hathatós támogatása eredményezte, hogy általában pontos, és megbízható jegyzékek születtek a gyülekezeti levéltárakról. A jegyzékek elkészítéséhez természetesen a gyülekezeti levéltárak rendbetételét is le kellett végezniük a lelkészeknek. Ennek a rendezésnek a nyoma általában máig felfedezhető a gyülekezeti levéltárakon. Sólyom Jenő olyannyira komolyan vette a feladatát, hogy pl. egy kis Zala megyei gyülekezet levéltárába - megunva az ottani lelkész tehetetlenségét - személyesen utazott el, és tette rendbe az anyagot. A dobozokon ma is felismerhető a kézírása. Ez az 1970-es rendezés tehát egy máig használható jegyzéket, és egy országos levéltárrendezés eredményezett. Gyülekezeti levéltárak felmérésekor máig is az 1970-es jegyzékből tudunk kiindulni. 1848. novemberében Neusinger János légrádi lelkész egy levelében részletesen beszámolt Haubner Máté püspöknek arról, minként dúlták fel a betörő horvátok a gyülekezet épületeit, s hurcolták el valamennyi ingóságát. Azt is megemlíti azonban hogy a „gyülekezett legféltettebb