MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

összegyűjtését. Ez a terv eddig helyhiány miatt nem valósulhatott meg és föltehetőleg a közeli jövőben nem is fog megvalósulni. A fentiek miatt ehelyt el is tekintek az iskolai iratok bővebb átekintésétől, inkább befejezésül a katolikus levéltári restitúció helyzetével kapcsolatos néhány általános jellegű megállapítást szeretnék tenni. 5. Általános megjegyzések Ha elméleti alapon szemléljük a restitúció kérdését, a katolikus egyháznak levéltári tekintetben az az érdeke, hogy a történetére vonatkozó anyagok biztonságos és hozzáférhető helyen legyenek. Ebből a szempontból a közlevéltárak többnyire megfelelő garanciákat nyújtanak, tehát tulajdonképpen érthető, hogy a legtöbb államosított egyházi irat a törvény adta lehetőségek ellenére az állami levéltárakban maradt és föltehetően ott is fog maradni. Ráadásul a II. Vatikáni Zsinat által megindított új katolikus disziplina egyik fontos eleme éppen az, hogy az egyháznak vállalnia kell a kapcsolatot, a párbeszédet a szekularizált világgal, sőt a zsinat egyik dokumentuma a Gaudium et spes azt is kimondta, hogy e párbeszéd érdekében az egyház „még bizonyos szerzett jogai gyakorlásáról is le fog mondani, ha kiderül, hogy e jogok gyakorlása miatt kétségbe vonható tanúságtételének őszintesége vagy ha az új életkörülmények más rendezést követelnek"." így tehát a katolikus levéltári iratok közlevéltárra bízása akár a világ felé történő nyitásként is értékelhető lenne. Ha azonban a tényeket közelebbről vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a közlevéltárban maradt katolikus iratok sorsát inkább a nemtörődömség, mintsem az egyház tudatos döntései befolyásolták. Ha ugyanis az utóbbi lett volna a helyzet, akkor a katolikus egyház mindenütt letéti szerződéseket kötött volna az illetékes közlevéltárakkal, amelyek világossá tették volna az iratok tulajdonjogát és használatát, valamint rögzítették volna mindkét fél lehetőségeit és kötelességeit. Ilyen szerződések azonban - az közlevéltárak szorgalmazása ellenére - tudomásom csak egy-két esetben születtek. Ahol a katolikus egyházi szervek egy-egy tettrekész levéltáros vagy egyházi ember szorgalmazására - egy28 Gaudium et spes, 76.