MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

HORVÁTH J.ANDRÁS (Budapest Főváros Levéltára) Tükröződik-e a társadalom teljes keresztmetszete mai gyűjtőköri gyakorlatunkban? Az előadás címében megfogalmazott kérdésre adandó őszinte válasz esetén - úgy vélem - nehezen kerülhetők meg bizonyos nyugtalanító, ám szükségszerűen felmerülő további kérdések. Melyek volnának ezek? Az illetékességi körre, tehát a közirati területre összpontosító szemléletünk szempontjából az alapelvek vonatkozásában voltképpen több a közös, mint a vitatott nézet: adott az általános levéltárak számára megjelölt tennivaló: közfeladatot ellátó szervek maradandó értékű iratanyagának biztosítása. Az eszköztár szintúgy rendelkezésre áll: az iratképzési mechanizmusok kialakításakor és alkalmazásuk során meghatározott normák elfogadtatása és ezek betartásának ellenőrzése; többrétű szempontrendszer érvényesítését is lehetővé tevő, hagyományos szelekciós technikák érvényesítése az irattári tervek kialakítása során; ezeket kiegészítő, akár egyedi szempontok szerinti, ügyirat-szintű értékelés; majd végül a selejtezendő iratok vonatkozásában a levéltáros számára biztosított korlátlan, a konkrét anyag fönnmaradásáról vagy megsemmisítéséről döntő jogosultság. Mindez a köziratok területén hatékony eszközrendszernek is tűnhet a történeti emlékezet nem jelentéktelen részének megőrzésére. A zajló viták a köziratok, avagy a köziratképzők körére és a megközelítési technikákra vonatkoznak; ám magának a köziratnak, s az azt létrehozó szerveknek a centrális helye-szerepe nem vitatott. A meglehet, nem túl szalonképes kérdés csupán az, hogy elégséges, azaz megfelelően jelentős részét fedik-e le a köziratok az adott kor „való világá"-nak? Valójában mekkora szeletét tükrözi az élet valóságának egy mégoly jogszerűen működő önkormányzat képviselőtestületi jegyzőkönyve? Vagy akár az egykori tröszt gazdasági iratanyaga (- mint tudjuk a munkavállalók bagatell panaszügyei selejtezendők!). Nem hiányzik-e a képről valami?