MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

Indokolt kérdés persze, hogy következik-e a tövény logikájából, s ennek folytán deklarált szakmai feladat lehet-e a társadalmi valóság egészének vagy akár részének tükröztetése? Indokolt-e, korrekt dolog-e egyáltalában felvetni a „köz" és a „magán" aggályos különválasztásán alapuló hatályos törvényi szabályozás logikájának ellentmodó, a társadalmi totalitás képzetén nyugvó ilyenfajta követelményt? A válasz nem meglepő: mint ismert, jogszabályi oldalról ez végső- soron nem követelmény; nem csak nálunk nem, másutt sem. (Más kérdés, hogy a levéltáros felelősségérzete, avagy józan ítélőképessége másként viszonyul ehhez az ellentmondáshoz.) A világ levéltári rendszerei igen különbözőek, ám legalábbis az általam áttekintett hatályos levéltári törvények döntő többsége a közlevéltárak alapfeladatát a különböző elnevezésekkel illetett „maradandó értékű köziratok" területén jelöli ki

1

. A szakmai diszkusszió, s az előző előadásokban is sokoldalúan taglalt különféle iratértékelési, iratgyarapítási módozatok is erre a területre korlátozódnak. Néhány kivételes esettől eltekintve, tehát a miénkhez hasonló elveket tükröznek a világ más levéltári törvényei is. Pontosabban, a fejlett, nagy levéltári hagyományokkal és kultúrával rendelkező államok törvényei. Lényegük: magánirat alkalmilag, eseti értékelés alapján letétként átvehető. Némileg kilóg ebből a sorból - ám az én értelmezésemben nem pozitív példaként - a brit nemzeti levéltár, a Public Record Office, amely - hivatkozva a regiment szigetországi magánlevéltárra - honlapján majdhogynem büszkén tudatja az érdeklődővel: az új gyűjtőterületi politika immáron nem tekinti feladatának magániratok letétként való megszerzését.

2 A német tartományi levéltári törvények közül pedig csupán Saarvidék jogszabálya mondja ki magánlevéltári anyag letétként történő átvételi lehetőségét, amennyiben az „közérdekűnek tekinthető"

3

. A külhoni törvényalkotóknak a nem gazdasági magánirat közlevéltárban történő elhelyezésével kapcsolatos álláspontjára, adott esetben a 1 Vö.: „archivwürdige Unterlagen" (Ausztria: www.magwien.gv.at/recht/landesrechtwien/rechtsvorschrift); „valeur permanente" (Algéria: 88-09/1988.) Archívum 40. köt. 1995. 11. old.; „records of historical value" (Dánia: 337/1992.) Archívum 40. köt. 1995. 172. old.; „qualifiés dintérét historique national" (Albánia: 7726/1993.) Archívum 40. köt. 1995. 3. old. 2 http://www.pro.gov.uk 3 Archívum 40. köt. 1995. 260. old.