MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

kalmazták visszamenőlegesen, viszont a legtöbb helyen nem sikerült tartani a 10 év utáni részselejtezési, ill. magánvádas ügyek esetében a selejtezési határidőket. Noha megfogalmazódtak előzetes várakozások azzal kapcsolatban, hogy az ügyek mely körében várhatóak nagyobb mennyiségben maradandó értékű iratok (pl. a Kádár-rendszer politikai ellenzékéhez köthető büntetőperek, a nemzetközi kapcsolatokat érintő jelentősebb perek, külföldi állampolgárok elleni eljárások és a sajtónyilvánosságot kapott ügyek), módszerünk mégis az volt, hogy nagyobb tömegű iratot (kb. 8500 ügyet) mindenféle előzetes feltevést figyelmen kívül hagyva vettünk vizsgálat alá. Ilyen módon kívántuk megállapítani: 1. Elkülöníthető-e az ügyeknek olyan köre, amelyeknél a mechanikus kiemelés kielégítő eredményt hoz? 2. Megfogalmazhatóak-e olyan általános szempontok, amelyek alapján a tagolatlan egységes iratsorozatokból lehetővé teszik az egyedileg értékes ügyek gyors felismerését? Az egyes bíróságok iratanyagának vizsgálata alapján a büntetőperes iratok esetében jelentős eltérést eredményeztek a vizsgálatok, míg Budapesten és a Zalaegerszegi Városi Bíróságon az ügyek 4-5%-a minősült egyedi szempontok alapján maradandó értékűnek, addig a Szentesi Városi Bíróságon ezek aránya 51%, míg Balassagyarmati Bíróságon 37%-ot ért el. Ezek az eltérések aligha magyarázhatóak mással, mint a mintaselejtezést végzők eltérő szemléletével. Álláspontunk szerint mértéktartó, ugyanakkor szakszerű selejtezés mellett egyedi kiválasztással az ügyek 5-10%-a utalandó levéltárba, amely arány még kezelhető mennyiségű átvételt eredményez. Érdemes megjegyeznünk, hogy pl. a budapesti alsó fokú bíróságoknál megvizsgált3400perből a vonatkozó IM rendeletek alapján mindössze kétper került volna levéltárba, míg mi 162pert találtunk egyedi szempontok alapján történeti értékűnek! Külön problémát képezett a megyei, fővárosi bíróságok első fokon indult büntetőperes anyagai. A Fővárosi Bíróságon első fokon tárgyalt ügyeket illetően a részletesen átvizsgált két mintaév (1985 és 1995) iratainak 65% ill. 44%-a minősült maradandó értékűnek (a mechanikus mintavétellel együtt). Tapasztalat az volt, hogy általánosságban nem jelölhető meg az ügyek olyan köre, amelyeknél eleve nem kell számolni maradandó értékű iratok felbukkanásával. Ezért ezen a szinten javasolt,