MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

hogy a levéltár az iratanyag tételes átvizsgálásával döntsön, illetve ha ez nem kivitelezhető, akkor a teljes iratanyag átvétele indokolt. (A Fővárosi Bíróságon az utóbbi években átlagosan mintegy 500-700 ügy keletkezik, melynek azonban csak a kisebbik része peres ügy, míg megyei bíróságokon mindössze évi néhány tucat perrel kell számolni.) A másodfokon tárgyalt ügyek esetében csak az első és a másodfokon született ítéletek példányai találhatóak, mivel a teljes peranyag visszakerül az első fokon eljáró bírósághoz, ezért amennyiben az érintett első fokú bíróságok iratai fennmaradtak, akkor az szolgál a mintavétel alapjául, így a másodfokon található ítéletsorozatokat selejtezhetőnek tartjuk. Amennyiben az első fokú bíróságok anyaga teljesen vagy túlzott mértékben selejtezett, a másodfokon tárgyalt pereket ugyanolyan szempontok alapján indokolt selejtezni, mint az első fokú anyagok esetében, azzal a különbséggel, hogy csak korlátozott információs értékű iratok levéltárba utalását lehet elérni. A polgári és büntetőperes iratokhoz készített selejtezési útmutatók alapelvei Munkánk során az elvégzett mintaselejtezések tapasztalatai, valamint a szakirodalomban leszűrődött elvek figyelembe vételével az alábbiakból indultunk ki: • A peres iratok, noha tömegakták, nélkülözik a kellő homogenitást mind a tartalmat, mind pedig az eljárás-módot tekintve, ahhoz, hogy statisztikailag reprezentatív minta legyen képezhető. • A megőrzendő minta képzéséhez kombinálni kell a mechanikus kiemelés ill. az egyedi szempontok alapján történő kiválasztást. • A mechanikus mintavétel szempontjának az iratanyag irattári rendjéhez kell igazodnia, azaz jelen esetben lajstrom-szám alapján kell történnie. • Megvizsgáltuk annak lehetőségét is, hogy kiemelt metszet (pl. mintaévek selejtezetlenül történő megőrzése vagy bizonyos területi illetékesség alapján kiválasztott bíróság anyagának megőrzése) megfelel-e a célul kitűzött szempontoknak. A vizsgálat eredményei megerősítik azt az előzetes feltevést, hogy ezeket a lehetőségeket el kell vetni: ilyen módon túlnyomórészt történeti értéket nem képviselő iratok