MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

Összegzésül: ismernünk kell a jogszabályokat, értékelnünk kell az egyes ágazatok gazdasági szerepét a gazdaság egészén belül, a vállalat szerepét az ágazaton belül, a vállalat szervezeti felépítését, és csak mindezen ismeretek birtokában kezdhetjük el a mintajegyzékek finomítását, a meglévők további bővítését. Jelenlegi gyakorlatunk: mindenegyes szervet külön vizsgálunk, egyedi mintajegyzékeket készítünk. Talán ez lehet a továbblépés kiindulópontja. Ha az egyes mintajegyzékeket összevetjük, bővülhet a meglévő minimumjegyzék. (A bővülés nem az átveendő iratanyag körének növelését jelenti, hanem részletezőbb leírását!) Itt még nem tartunk, és nem is biztos, hogy egy minden kifogást kizáró mintajegyzék elkészülhet. Olyan mintajegyzék, amelyet minden levéltár (országos, önkormányzati, települési önkormányzati, szaklevéltár, köztestület, stb. levéltára) használhatna, nehezen képzelhető el. Ugyanakkor az egyedi mintajegyzékek készítése sem megoldás, mert így azokat senki nem ismeri meg. A továbblépés lehetőségét abban látom, hogy legalább szervcsoportonkénti és ágazati hovatartozás szerint készüljenek mintajegyzékek. Például: a vas-, fém- gépipari vállalatoktól átveendő iratok jegyzéke, ezen belül a felszámolás alatt álló, ill. az „élő" vállalatoktól átveendők jegyzéke. Szeretnék még néhány mondatot mondani a tükröződés problematikájáról. Erre vonatkozóan is folytattunk vizsgálatokat. Vizsgáltuk azt, hogy egy-egy szocialista nagyvállalat tevékenysége tükröződik-e annak a minisztériumnak az iratanyagában, amely a felügyeletét ellátta. NEM tükröződik. Vizsgáltuk azt, hogy a nyomda- és kiadóvállalatok tevékenysége tükröződik-e a Kiadói Főigazgatóság iratanyagában. NEM tükröződik. Vizsgáltuk a Központi Statisztikai Hivatal Levéltárának iratanyagát. Az egyes vállalatok tevékenysége abban SEM tükröződik. A Cégbíróságokon - amint erről már szó esett - a vállalat vezető szerveinek iratanyaga tükröződik, de visszamenőleg NEM. Az ún. tükröződések vizsgálatát folytathatjuk, de hatékony eredmény azoktól nem várható. A Magyar Országos Levéltár kiadásában megjelent két füzet az iratértékelésről azt a követelményt állítja a levéltárak elé, hogy csökkentsék az átveendő iratok körét, úgy, hogy a köz- és a magánszféra - esetünkben a vállalati kör - tevékenységének forrásbázisa ne szegényedjék el. Ez egészen addig nem fog sikerülni, amíg az elektronikus iratkezelés és