MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)
IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA
A többi erdélyi kisebbségi felekezethez hasonlóan az utóbbi évtizedekben a református egyháznak is a lélekszám erőteljes csökkenésével, számos egyházközség szórványosodásával, sőt kihalásával kell szembenéznie, elsősorban a közép- és dél-erdélyi egyházmegyékben. A veszélyeztetett iratanyag mentéséről, elhelyezéséről a Központi Gyűjtőlevéltárnak kellett gondoskodnia már az 1980-as években, szervezett begyűjtésről azonban nem lehetett szó, s az ismert politikai viszonyok között nem is volt ildomos erre az államhatalom figyelmét felhívni, ezért a begyűjtést Sipos Gábor levéltáros alkalmi kiszállásokkal, vagy lelkészek, pl. Dobai László hátszegi lelkipásztor segítségével igyekezett elvégezni, így több Hátszeg és Gyulafehérvár vidéki, s néhány közép-erdélyi egyházközség levéltára került a Központi Gyűjtőlevéltár őrzésébe. A szervezett begyűjtőmunka feltételeit a NKÖM által 2002-ben a határontúli elnéptelenedő egyházközségek veszélyeztetett levéltári anyagának begyűjtésére meghirdetett pályázata teremtette meg, elvi szinten pedig, a sikeres pályázat után, az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának 2002. dec. 4-i határozata, amely kimondja, hogy mindazon egyházközségek iratanyaga, melyekben az utóbbi 3 évben már nem volt lelkész, vagy lélekszáma 150 alá apadt, gyűjtőhelyeken biztonságba helyezendő. Tekintettel az Egyházkerület nagyságára (16 egyházmegye, mintegy 500 egyházközség) kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a begyűjtendő iratanyagot a működő két gyűjtőlevéltár még bővítés után sem képes befogadni, ezért első lépésként regionális gyűjtőhelyeket jelöltek ki, szem előtt tartva azt is, hogy a biztonságba helyezett iratanyag a levéltárképző és az érdeklődők közelében maradjon. A területi gyűjtőhelyek kijelölésében, kiválasztásában természetesen elsősorban az játszott szerepet, hogy az illető helységben az iratanyag védelme, őrzése biztosított legyen, megfelelő helyiséggel rendelkezzen, s esetleg már a levéltárnak előzményei legyenek, pl. egyházmegyei levéltár. Ezen megfontolások alapján egyelőre két új gyűjtőpontot alakítottak ki, illetve a már működőket igyekeztek alkalmassá tenni az iratanyag befogadására: 1. Székelyudvarhelyen a nemrég helybéli szakemberek által rendezett egyházmegyei levéltár új helyiségbe költözhetett a templom karzatáról, s ebben elegendő hely van az egyházmegyebeli elnéptelenedő egyházközségek begyűjtendő iratanyaga számára. 2. A nagyjából Nagyenyedtől Gyulafehérvárig terjedő területről a desolata egyházközségek levéltárát a nagyenyedi vártemplom sekres-