MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ

DOMINKOVITS PÉTER (Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltár) A levéltár kapcsolata a társadalommal A címadás rögtön kérdéseket, kételyeket vethet fel. Nem is csoda, a téma szinte beláthatatlanul széles és összetett. Elég, ha itt egy levéltár rendeltetésszerű, törvény által előírt napi működésére, az intézményben megforduló ügyfelekkel, profi és amatőr kutatókkal, a gyűjtő- és illetékességi körbe tartozó iratképzőkkel (azok képviselőivel), illetve a fenntartóval, továbbá az adott szűkebb-tágabb lokalitáson belüli rokonos társintézményekkel történő kapcsolattartásra gondolunk. A levéltár mint információ-forrás, információt tároló, közvetítő és szétsugárzó intézmény mind az új információhordozók (internet, e-mail), mind pedig a hagyományosak terén felkészülten kell(ene), hogy álljon az irányába fellépő igényekkel szemben, amely a problémák szerencsés kezelése révén az intézmény súlyának, tekintélyének növekedését is eredményezheti. Az alábbiakban csak egy-két csekély észrevételt szeretnék tenni a levéltár napi gyakorlatában hasznosítható, hagyományos információhordozók kapcsán, amelyek valahol - némi nagyképűséggel szólva - az intézményi PR egyik összetevőjét is alkothatják.

1 A) A levéltárról, annak használatáról, illetve a levéltári anyagról általánosságban szóló dokumentumokról 1.) A vizuális „forradalom" megkívánja az intézmény egészét szimbolizáló logo megalkotását. Célszerű, ha ennek a fejléces levélpapírtól a különböző típusú, az adott intézményről információt nyújtó kártyákon, szórólapokon, meghívókon, kiadványokon megjelenik. (Ter1 Az alábbi kis összeállítás egy nagyobb munka-anyag egy részlete, amely Kenyeres Istvánnal közösen a Magyar Országos Levéltár megbízásából készült.