MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

I. A GYŰJTŐTERÜLETI MUNKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

A jegyzékek készítésének munkamenetéről, szakmai megalapozott­ságáról néhány tudnivaló. A munka alapját az egykorú iratkezelési utasí­tások és irattári tervek jelentették. Első lépésként az utasításokban nem selejtezhető minősítésű iratok körének szűkítését végeztük el, ponto­sabban szólva levéltári átvételi minimumot állapítottunk meg. Ehhez a munkához dr. Erdmann Gyula rendelkezésünkre bocsátotta a néhány évvel ezelőtti kezdeményezésének kéziratait. A második munkafázisban a megnevezett levéltárakban próbaselej­tezéseket végeztünk, elsősorban a levéltárba került iratanyagban, de vizsgáltuk - főként a két utolsó jegyzék esetében - az irattárakat is. A próbaselejtezést végző kollégák a tényleges selejtezési válogatás mellett a munka során felhasználták a korábbi évek selejtezési jegyzőkönyveit is. A tanácsi szintenként folyó munkát, úgy osztottuk meg, hogy a tükrö­ződéseket is vizsgálni tudjuk, így azonos helyszínen folyt a főváros és a kerületek, a megyei és járási, valamint a járási, városi, községi iratok vizs­gálata. A járási iratok kétszeres átvizsgálását, a kölcsönös ellenőrzést a járási szint jelentősége indokolta. A próbaselejtezési munkafázis végén a munkát irányító levéltáros elkészítette a selejtezési javaslatot az egyes tanácsi szintekre. A végeredményként megszülető - valamennyi szintet tartalmazó - jegyzékek ezt követően kölcsönösen ellenőrzésen mentek át, külön felkért külső szakértő is véleményezte, s ha szükségesnek lát­szott, módosítottunk. A napi használatra technikailag is megfelelő vég­leges jegyzékek így kétszintű ellenőrzésen mentek át. Meglepheti a kollégákat néhány nagyon drasztikus őrzési idő csök­kentés. A teljesség igénye nélkül néhány alapelvet sorolnék fel, ami a csökkentésüket indokolta: 1. / Az erősen centralizált igazgatás következtében a központi direk­tívák az egyes tanácsi szinteken a legkisebb felé haladva, egyre inkább lefedték az apparátusi munka egészét. Ezeknek a direktíváknak az írá­sos megjelenését nem szükséges csak a még egyéni jegyeket hordozó szinten megőrizni. Például utasításokat, elvi irányítási iratokat, tervbon­tásokat csak a fővárosnál, megyénél és járásnál. 2. / Az elmúlt évek során több olyan központi nyilvántartó rendszer valósult meg, amely az állampolgári jogok gyakorlásához szükséges ira­tok őrzését teszi fölöslegessé (népesség nyilvántartás, KSH iparnyilván­tartása, cégbírósági adatbázis, közjegyzői szolgálat stb.) Az ilyen jellegű tükröződések esetén fontos felhívni a kollégák fi­gyelmét, hogy a selejtezhetőség feltételezi a magasabb szintű tanács

Next

/
Thumbnails
Contents