MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK

lőjenek hozzájárulásával lehet elvinni. A nem megfelelő tárolás, az iratanyag romlásának, megsemmisülésének a lehetősége is csak „keskeny" lehetőséget nyit a mentésre, az általában a helyi személyi viszonyoktól függ, hogy lehetséges-e. Van, ahol belátják, hogy nem képesek megfelelően tárolni és átadják, van, ahol szóba sem jöhet az iratok elszállítása („még ezt is elveszik tőlünk"). Volt olyan, hogy egy leánygyülekezet gondozatlan anyagát dobozolva beszállítottuk egy anyagyülekezetbe. Szerencsére a leánygyülekezetek anyakönyveit felsőbb egyházi rendelkezésre az anyagyülekezetekben tárolják, így ez a fontos iratfajta általában biztonságban van. Nem így a gyülekezettörténeti szempontból kiemelkedően fontos presbitériumi jegyzőkönyvek sorozata, és a többi hivatalos és gazdasági irat, iskolai, lelkészi feljegyzések, anyakönyvek, egyesületek iratai és más egyéb fontos egyházi, kulturális forrás. Sok helyen az egyház képviselvén a falubeli írásbeliséget, a község gazdálkodási, adózási és egyéb feljegyzései is maradtak gyülekezeti iratok között. Ha az anyag beszállítása gyülekezeti oldalról nem is volna gond, az az EOL részéről ütközik nehézségbe a raktári kapacitás vészes hiánya miatt. Ezek miatt az akadályok miatt sok helyről eleve csak mutatóban hoztunk el anyagot, egyháztörténeti szempontból érdekes jellegű, témájú köteteket, iratcsomókat. Hét gyülekezet esetében azonban mégis elhoztuk a levéltári anyag nagy, vagy jelentős részét (Harka, Kéty, Kistormás, Murga, Abaújszántó, Tállya, Sajókaza). Ezek jegyzékelése azóta is folyik. A német gyülekezetek írott gót betűs írása speciális olvasási ismereteket kíván, az iratanyag - bár nem egyenletes módon - érdekes és fontos forrásokat rejt. Felmerült regionális gyűjtőlevéltárak létrehozása is. Erre a Tolna-Baranyai Egyházmegye vonatkozásában tulajdonképpen már létezik egy kezdeményezés, az elhagyott, de tágas bikácsi parókián két termet polcoztak be, és vittek be. Ez az iratanyag dobozolva is csak részben volt, lényegében csak lerakatnak számított. Ezért pályázati pénzből megbízásos alapon szakképzett levéltárosokkal rendeztettük a kb. nyolc gyülekezeti és némi egyházmegyei anyagra kiterjedő iratokat. Az ország más pontjain, esperesi székhelyen, evangélikus iskolák, városi központok mellett lehetne további regionális gyűjtőhelyet találni, de ezeknek nehezen megoldható anyagi és épületfeltételei vannak, továbbá a fenntartás is jelen- tős terhet jelentene. Itt is szembe találjuk magunkat a „22-es