MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

I. A GYŰJTŐTERÜLETI MUNKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

leti ülést híven megörökítsenek, hanem hogy a lakosságot valamilyen szinten tájékoztassák. A zárt ülésekről például nem készülnek videofelvételek. A hanganyagok teljesebbek, de az előterjesztések nélkül értelmezhetetlenek. A szerkesztett, az előterjesztéseket is tartalmazó jegyzőkönyvek majd - jó esetben - 15 év múlva fognak bekerülni a levéltárba, s kérdés, hogy lesz-e akkor még mit mivel összehasonlítanunk. Tudjuk-e, hogy mit csinálunk, amikor minden iratátvétel esetén ragaszkodunk ahhoz, hogy az iratot az eredeti segédletével együtt vesszük át. Én ezt az elvet a leghatározottabban támogatom, lelkes híve vagyok. Egy életem, egy halálom, az iktatókönyvet kívánom. Meg a mutatót. Győztünk. De még egy ilyen győzelem, és nem marad egy katonánk sem. Elhoztuk az ún. „0"-ás iratokat a hozzájuk tartozó nyilvántartásokkal együtt. És a viszonylag hosszú őrzési idejűeket otthagytuk az önkormányzatoknál, mindenféle segédlet nélkül. Ők pedig nem tudnak keresni benne, bár ez ügyviteli szempontból fontos lenne. Ennek következtében szinte naponta hívnak bennünket: ugyan mondanánk meg, mi lett ennek vagy annak az iratnak a sorsa, honnan jött és hová ment. Mindezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a jól végzett munka eredményeként majdnem sikerült megbénítanunk mind az irattárak, mind a levéltár munkáját. Ennyire tehetségesek azonban nem voltunk. Találtunk köztes megoldásokat, de mindnyájan tudjuk, hogy ez nem az igazi. Véleményem szerint nem azzal az élvvel van baj, hogy az iratot az eredeti segédletével együtt vesszük át. E nélkül ugyanis csak akkor tudnánk létezni, ha semmilyen ügyviteli, vagy jogbiztosító feladat nem hárulna ránk. A 15 éves határidővel van a gond, amely még sok keserűséget fog okozni levéltárosnak, irattárosnak és ügyintézőnek egyaránt, s amelyen érdemes lenne elgondolkodni.