Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

ÖNKORMÁNYZATI LEVÉLTÁRAK - Horváth J. András: A városi levéltárak (Budapest Főváros Levéltára, Győr Város Levéltára, Székesfehérvár Város Levéltára, Tatabánya Város Levéltára, Vác Város Levéltára)

Székesfehérvár Szabad Királyi Város pecsétje (1845) 87 lekkönyvi nyilvántartások: mind a városi polgárok telektulajdonlására, mind vagyoni viszonyaira következtethetünk a telekösszeírási és - felmérési könyvek, a különféle szerződések, ki- és betáblázási könyvek, telekbecslések, átírási jegyzőkönyvek adataiból. Részben ezekhez kapcsolódik a harmadik fontos, feudális-kori városi irattípus-csoport is, főként az adókivetéssel-, nyilvántartással,- behajtással kapcsolatos, a lakosság lélekszámára, városon belüli elhelyezkedésére, s persze vagyoni viszonyaira adatokat szolgáltató, s igen sok kérdést felvető, sok vitára alkalmat adó (kik voltak egy adott időszakban pl. egy „háztartás"- hoz sorolhatók?) különféle összeírások. A város mint hatóság, s egyben mint érdekképviseleti szerv, a rendi korszakban meglehetősen közvetlenül, sok szállal kapcsolódik lakosainak, polgárainak mindennapi életéhez, ezért az ebből az időszakból fennmaradt városi fondok egy másik meghatározó körét a városi lakosok, különösen a polgárjoggal rendelkezők kollektív (pl: céhes iratok), s egyéni (polgárkönyvek, végrendeletek, különféle szerződések, tanúsítványok) jogbiztosító iratai alkotják. Hazai városfejlődésünk sajátosságaiból eredően a rendi korszak iratainak nyelve az 1840-es évekig szinte kizárólag idegen: legnagyobbrészt német, kisebb részben latin. Ráadásul a német esetében még a gótbetűs írás is - főként a 18. századi fogalmazványok esetében - nehezítheti a kutató dolgát. Kutatási szempontból előnyösebb a polgári- és a szocializmus-kori városi iratok csoportja: a fondok zöme magyar nyelv, s az iratképzők nem városi jogszokás vagy eseti helytartótanácsi rendéletek, kamarai utasítások, hanem egységes törvényi szabályozás eredményeként keletkeztek. Győr és Székesfehérvár az 1870-es törvényhatóságokról szóló, Budapest, pedig az ezt módosító, s 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesítését lehetővé tevő jogszabály nyomán alakította meg önkormányzatát. A többi törvényhatóságénál valamivel nagyobb szabadsága volt a fővárosnak a főispáni hatáskört gyakorló, itt főpolgármesternek nevezett közgyűlési elnök esetében. Az illető 1934-ig - az uralkodó hármas jelölése alapján - az önkormányzat maga választotta. Az egységes elvek