Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

Az államhatalom felsőbb szervei (1945- XVIII. fondfőcsoport). A törvényhozás különböző elnevezés alatt működő testületei (Ideiglenes Nemzetgyűlés, Nemzetgyűlés, Országgyűlés) és ezek egyes szervei iratanyaga töredékesen maradt fenn, illetve egy részét még az Országgyűlés irattárában őrzik. A levéltárban lévő iratok elsősorban a koalíciós korszak politikai viszonyaira szolgálnak értékes információkkal. 1949 után a Parlament csak afféle reprezentációs szerepet töltött be, évente 2-4 ülést tartott és néhány törvényt alkotott. Iratanyaga viszonylag csekély forrásértékkel bír. 1949 és 1989 között az államhatalom legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa volt, amelynek iratanyaga a közelmúltban került a levéltár őrizetébe. Itt találhatóak a törvényerejű rendeletek és az elnöki tanácsi határozatok, valamint az ülésjegyzőkönyvek, előterjesztések, az elnöki tanács elnökeinek külföldi utazásaival kapcsolatos iratok. Az államigazgatás felsőbb szervei (1945- XIX. fondfőcsoport) közül a Minisztertanács jegyzőkönyvei az 1944-1987 közötti időszakból vannak a levéltár őrizetében. A Minisztertanács esetenként egyes feladatokat a saját kebeléből létrehozott testületekre ruházott át. Ezek közül különösen fontos a gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztés, államosítás, vállalatalapítás és megszüntetés stb. kérdésekben eljáró Gazdasági Főtanács (1946-1949), a Népgazdasági Tanács (1949-1953), a Gazdasági Bizottság (1954-1988) és Állami Tervbizottság (1974-1988) iratanyaga. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága (1949-1988) főként a szocialista (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa által irányított) országokkal fenntartott kapcsolatok ügyeit intézte, a Tudománypolitikai Bizottság (19671988) iratanyaga pedig a korszak kultúrpolitikájának fontos területébe enged bepillantást. A Minisztertanács és a miniszterelnök működését segítő hivatalok közül kiemelendő a Miniszterelnökség (1945-1949) és a Minisztertanács Titkársága (1987ig)Az előbbi iratanyaga a kormányzat háború utáni működésének újjászervezésére, a személyi állomány politikai okokból való folyamatos változására, a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal való kapcsolattartásra, a szomszédos országokban élő magyarok helyzetére stb. tartalmaz fontos információkat. Az utóbbi fondból mindenekelőtt egyes tisztségviselők (Dobi István, Fock Jenő, Hegedűs András, Kádár János, Münnich Ferenc, Nagy Imre, miniszterelnökök, illetve Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gerő Ernő, Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettesek stb.) iratai érdemelnek figyelmet. Az egyes szakminisztériumok fondjai közül a Külügyminisztérium (19441990) iratanyaga a legkutatottabb. Itt találhatók az 1947-es párizsi békeszerződés előkészítésével, megkötésével és végrehajtásával kapcsolatos legfontosabb dokumentumok, de sokoldalúan tükrözi ez az iratanyag a határon túlra sza-